Mit köszönhetsz a párodnak? Mi az amit sosem felejtessz el? Egy közös pillanat, kedves gesztus pl?

Pár éve megmentette az életem,elég súlyos migrén rohamaim vannak ,durva gyógszereket szedek,idegnyúgtatókat és morfium tartalmúakat.Épp bevettem a bógyómat,mert elviseljhetetlen fájdalmam volt,de közbe menni kelett mert mentünk le vidékre látogatóba,és annyira elbacultam,hogy sikerült kocsik elé besétálni csomagostúl midenestül...elrántott onnan.Az autósok nem díjazták az akciómat azt hitték,öngyilkos akartam lenni,mert szószerint eléjük sétáltam.Én nem emlékeztem rá a bogyó miatt párom mesélte ,hogy meglátta és rohant elrántai,fékezés ordítás,stb,ezért hálás vagyok neki,meg azért hogy szeret tisztel és elviseli a legdurvább sugárbahányós,kinlódos görcsös rohamot is melettem...És néha úgy érzem ő jobban szenved,mint én...Ezért vagyok hálás neki. 10 éve mellettem van,ugyan most távkapcsolatba élünk egy ideje de nemsokára hazajön hozzám kicsit...

28N

Azt, hogy 2 éve kitart mellettem, pedig több rossz ér minket mint jó. Pl. távkapcsolatban élünk, egy héten egyszer látjuk egymást pár órára, rengeteg családi konfliktus áll közénk amit már nagyon nehezen viselek, de rá mindig számíthatok... :)

20/L

Sziasztok!

Elgondolkodtam, hogy mit köszönhetek neki. Lenyegeben semmit nem tudok kiemelni, ugyanakkor mindent ki tudnek! Egyszerüen csak azt, hogy van nekem! Csodalatos ember, ferj, s lassan apa is. Mondom ezt ugy, hogy tul vagyok mar par kapcsolaton. Szoval nem a tini rajongas! Mikor meglattam elöször, mar tudtam, hogy igen, Ö az! 4honap mulva elvett! :-)

2ev alatt annyi elmenyem van, mint addig 10ev alatt! S most hogy 9. honapos terhes vagyok, es csillogo szemekkel mondja, hogy gyönyörü vagyok, nekem ennel nem kell több!

hmm...konkrétan mindent! A férjem értelmet adott az én hitvány életemnek. Elötte csak tengödtem, piáltam egyfolytában, egyik pasitól a másikhoz menekültem, anyámmal sem volt túl rózsás a viszonyom. De akkor ennek vége szakadt mikor megismertem, végre újra célokat tüztem ki magam elé, nem iszom egyáltalán, lett egy szép kislányunk és édesanyámmal is újra jó lett a kapcsolatunk. És mindezt azzal, hogy csak létezik és imádom!!:))

22/L

nekem nincs párom. de leírom mit köszönhetek az exemnek (nyugi, nem most jön a rinya rész hogy jhaj nekik öszönhetem azt apár év szenvedést blő. csak pozitívan :) )

tehát... neki köszönhötem hogy végtelen türelmem lett a pasikhoz, és jámbor tekintettel bármire hajlandó vagyok úgy általában az emberekért. NEki köszönhetem ( és a barátainak) hogy valamivel jobban értem a férfiak nyelvét mint általában egy lány... persze ez nem mindenkinél jön be, legutóbb csúful félreértettem valamit, de azért úgy általában könnyebben felfogom hogy mivan... Akkor...köszönhetem még neki hogy nem vagyok egy hisztis p*na, sem sértődékeny. Neki köszönhetem még hogy tudom, még a leg lehetetlenebb alakot is rá lehet venni hogy szeressen (nem mindig jársz vele jól,de nincs lehetetlen :D ). És őaz aki mellett megtanultam szeretni, feltétel nélkül a hibákat is szeretve.

Nem, nem volt egy pozitív kapcsolat. de nem egy embertől kaptam már meg hogy sok nőre ráférne egy ilyen, akkor talán nem hisztiznének meg nyafognának ennyit :D

jah és majd elfelejtettem...neki köszönhetem hogy megtanutlam főzni, emrt nem volt hajlandó hidegkaját enni:D

Én egészen más utat jártam volna be, ha őt nem ismerem meg... 18 évesen ismerkedtünk meg, ő akkor volt 25... kis művészpalánta voltam, tele álmokkal, és rengeteg fájdalommal, amiket sok év bántalmazás, és pszichiátriai kezelés hagyott bennem (nem laktam elmegyógyintézetben, csak bejártam kezelésekre).

A depressziómból fakadóan rendetlen, hangulatváltozásos, hisztis stb. is voltam, amit csak ő meg a családom tudhatott... De mellette teljesen megváltoztam... addig azt mondtam, soha nem akarok férjhez menni, gyereket szülni, pláne nem fiúgyereket, gyűlöltem a férfiakat... nagyon gonosznak láttam őket a sok rossz emlék miatt, de ma már egy kisfiúról álmodozom, és igazi tündér háziasszony vagyok... már nem kell minden nap megküzdenem azért, hogy rendbe tegyem magam, a lakást, az életem.

Ő számomra a legnagyobb áldás az életemben, örökre hálás leszek neki mindenért. :D A sok szeretettel meggyógyított! :D

Szinte mindent neki köszönhetek, hogy az vagyok, aki ma vagyok és hogy számíthatok rá és ő is rám.

Van egy érdekes dolog, amire a mai napig nagyon emlékszem. Mandulámat kivették és , amikor feküdtem az ágyon és nagyon véreztem és egyik snővér sem jött elvinni a tálat, ekkor egyszer csak bejött a férjem és Ő, aki rosszul van a vértől, ő cserélte ki nekem a tálat és amikor 1 hét múlva vénás vérzést kaptam és mentővel kellett bevinni, a műtét után csak azt láttam,hogy nagyon sír. Azt mondta soha többet nem akar így látni és főleg nem akar elveszíteni, mert ha én nem vagyok akkor Ő sem.