Mit tegyek hogy minél hamarabb elköltözhessek és el tudjam tartani magam?

Egyszerűen nem bírom ami az én családomba folyik. A szüleim elviselhetetlenek,apám ma például meg fogtam a táskáját mert mondtam neki hogy ha nem gond el szeretném rakni távolabb tőlem mert kényelmetlen volt nekem hogy ott volt mellettem a táskája, és véletlenül kiesett a táskából vmi(már egyébként is kilógott a táskájából az a dolog) és mindennek elhordott,hogy micsoda nőszemély vagyok stb... és aztán még ő sértődött meg. Amikor pedig ott álltunk a megállóba 10 perc múlva jött volna a troli és nem volt minket hajlandó megvárni, hanem szó nélkül ott hagyott bennünket és felszállt az éppen arra tartó villamosra. Illetve mindig azt mondja hogy nem járkálhatok egyedül az utcán mert elrabolnak éa egy fürdőkádba fogom magam találni a veséim nélkül. A testvérem is állandóan idegesít, direkt hangosan csámcsogva eszik, hogy engem tudjon vele idegesíteni(tudja hogy nem bírom hogyha valaki csámcsogva eszik) és aztán pedig röhög rajtam. Ő egy 20 éves férfi és nem önálló még, ha leesik egy kaja darabka a földre, hiába mondom neki,hogy vegye fel, anyukámnak kell felvennie. Rendszeresen iszik is és nem igazán lehet erről leállítani. Szóval arra gondoltam hogy esetleg elköltöznék Pestre pár év múlva, csak nem tudom hogy keressem meg a lakásra a pénzt. Mindenképpen diákmunkát fogok vállalni és elmenni innen minél messzebre, mert már lelkileg-testileg is teljesen nem bírom. Egyszerűen úgy érzem megbolondultam, zagyvaságokon jár az eszem állandóan és nem tudok nyugodt lenni mert valaki állandóan idegesít. Én tényleg csak békét,nyugalmat szeretnék,semmi mást, tényleg. Tehát akkor elvégzem a megmaradt iskolás éveimet az érettségiig és aztán ha leérettségizem onnántól nem tudom hogyan tovább. De egyetem jó lenne szerintem, mellette munkával. Vannak ötleteitek hogyan érjem el ezt a célomat?