Mi nem érthető azon, hogy NEM?

Sztem aki ezt természetesnek érzi (mármint, hogy gyerek nélkül teljes az élete) annak nem okoz ez ekkora törést. Az nem akarja megmagyarázni sem, leszarja ha mindenki ezt kerdezgeti.

Az aki tényleg nem akar, az simán elmondja hogy 'nem akarok' akár ezerszer is, érzelem mentesen.

Nagyjából annyira kellene, hogy meghasson téged ez az egesz, mint amikor arra válaszolsz, hogy kérsz-e még egy szelet süteményt az ebéd végén.

Tapasztalatom szerint az érzi azt, hogy ez egy magyarázkodásra méltó "idegesítő" téma aki nem nem akar, hanem nem tud gyereket vállalni. Pl mert képtelen valakivel is normális gyermekvállalásra alkalmas kapcsolatot teremteni. de hát azért nem ismerek mindenkit. Lehet vannak kivételek

Az ilyenek azt képzelik, hogy mindenki olyan sz@r életet akar élni mint ők, szaros pelenkákkal, éjjel nappal üvöltéssel, kialvatlan éjszakákkal, rengeteg stresszel, anyagi többlet terhekkel stb. És aki ennek nem felel meg, mert nem akar beállni a sorba,mert szabadabb életre vágyik, azt b***szogatják szándékosan.

Minket is csesztettek nagyon sokat az elmúlt 13 évben, mióta együtt vagyunk a férjemmel. Tudatosan nem akarunk soha gyereket, nem kell, nem vágyunk rá, az szàmunkra egy szar élet lenne, nem tudnánk úgy élvezni mint az eddigi közös éveinkben.

Ha látjàk, hogy zavar, annál inkább csinálják. Nekünk egy idő után az vált be erre a folyton felmerülő kérdésre, hogy azt mondtuk, halál nyugalommal, hogy ezt már párszor megtárgyaltuk , unalmas a téma, és nem beszélünk többet erről. A további faggatásra nem reagáltunk. Voltak " kínos" csendek, mielőtt végre témát váltottak, de lassan leszokott róla a többség. Sajnos volt 2 régi barátnőm akik tovàbb tolták ezt az ótvar erőszakos stílust, nos, őket blokkoltam, kizártam az életemből, teljesen.

Mondjuk kérdés: miért találkozol velük?

Nekem is állandóan ezzel jöttek, aztán meguntam, és aki felhozta a témát, azt ignoráltam, mert értetlenekkel nem foglalkozom.

De előfordult, hogy az ünnepi asztal mellől álltam fel halál nyugodtan, és mentem haza.

Bocs, ha valamit elmondok mondjuk 5x határozottan, és valaki hatodjára is ezzel cs.szeget, akkor otthagyom, és ha szükséges nem beszélek vele.

Felnőtt vagyok, saját élettel, döntésekkel, nem magyarázkodok olyasmiről, amihez senkinek nincs köze.

A méhemhez, a szexuális életemhez pont senkinek nincs.

Van az az ember, akinek hiába magyarázol. Anno anyósom csesztetett ezzel évekig, míg egyszer ki nem akadtam és csúnyán is közöltem, hogy szálljon ki a méhemből, itt nem. lesz. semmilyen. gyerek. Mit reagált, na mit? 3 másodperc fáziskésés után ilyen negédes hangon közölte, hogy nem, baj, majd úgyis becsúszik! - na szépen felálltam és hazamentem. Szerencsére évek óta nem találkozom vele, más okból.

Amúgy szerencsésnek érzem magam, mert évek óta nem abban a környezetben mozgok, ahol ez téma lenne, ha véletlenül szóba kerül, sosem kezdenek tukmálni, max rácsodálkoznak. Néha ha belefutok egy-egy ilyen személybe, az ismertség fokától függően vagy simán azt mondom, hogy nincs hozzá semmi köze vagy ha agresszívan, többedszerre is nyomul, elkezdek én is kérdezősködni. És te, mikor tervezel lefogyni, nagyon rád férne. Mellfelvarráson gondolkodtál már így a gyerekek után? Férjednek feláll még? És Manci néninek vannak már elképzelései a temetéséről? Unokák intézik? Hamvasztás lesz? Teccikérteni.

Engem még nem nyaggatnak, ennek az egyik oka, hogy nincs is rá lehetőség, mert ritkán vannak családi összejövetelek, akikkel meg találkozom, ők nem ilyenek (egyelőre). Valószínű egyedül vagyok ezzel, de én várom, hogy elkezdjenek kérdezni :D Akkor kapnának egy órás kiselőadást arról, hogy miért nem szülök erre a világra. Én szeretek erről a témáról beszélni, mivel olyan a társadalmunk, hogy gyereket KELL szülni. Legtöbb emberben fel sem merül, hogy opció a nem lesz gyerekem. Kisgyerekkortól úgy beszélnek, hogy majd mikor gyereked lesz (pl. hányszor hallottam, hogy "állj fel, ne ülj a hideg földön, mert felfázol és majd nem lesz gyereked"). Ezért szeretek beszélni róla, hogy ne legyen alapvetés, hátha valaki átgondolja jobban emiatt a gyerekvállalást, vagy a gyerekek számát, nevelését, jövőjét.

Plusz nálam nem igaz, hogy csak mert nem akarok. Egy tökéletes életben szeretnék gyereket. De ettől nagyon-nagyon messze van a saját életem, a tágabb környezetem (ország), és az egész világ is. Szóval tudnék mesélni, hogy a genetikámmal nem szeretnék mást büntetni, családi, nevelési minták hiánya, a társadalmunk leépülése (amivel naponta szembesülök), az ország jövője, klímaváltozás, járványok, háborúk, túlféltésem, stbstb. Maga az egész, hogy eldöntöm valaki létezését, nagyon beteg gondolat számomra. Gyerekmentességem számomra egy voks amellett, hogy ezt az életet, világot, országot, bolygót nem ajánlom a meg nem született gyerekeimnek. Alapból köszönöm, jól megvagyok, de voltak olyan sötét pillanataim, amit senkinek se kívánok egy percre sem. Inkább ülök 70 évesen megbánva, hogy nem lett gyerekem, minthogy 20-30 éves koromtól egy életen át, többször feljöjjön, hogy nem kellett volna. Majd ülök egyedül az idősek otthonában vagy otthon, nem fogja senki rám nyitni az ajtót, nem fog senki se adni egy pohár vizet. Csak én nem fogok egész nap várni és bánkódni, hogy miért nem látogatnak meg a gyerekeim, unokáim, hogy ezeket megcsinálják.

11:

A nyaggatás ugyanolyan idegesítő egy idő után, ha gyerek, ha sütemény a téma. Engem megbolondítanak az etetéssel, már ott tartok, hogy isten bizony csináltatok egy olyan pólót, amire elöl-hátul rá van írja nagy betűkkel, hogy " NE ETESS!"