Miért olyan nagy bűn, ha valaki nem szereti a gyerekeket és "esze ágában" sincs szülni?

A mi családunk sajnos nem összetartó, hatalmas, de tele van fúrkálódó, rosszindulatú, minden lében kanál, számító, anyagias, másokat kihasználó emberekkel, és vannak szülők miatt idegileg roncsok is (nem csak szimplán, hanem orvosilag, tehát konkrétan van 2 unokatesóm, már a 30-at tapossák, de olyanok, mint 2 nagyra nőtt óvodás, nem 100%-os az elméjük, mert az apjuk egy iszákos disznó volt, aki őket és az anyjukat is verte - persze a házasság nem így indult -, a szó legszorosabb értelmében apuka kidobta a gyerekeket az ablakon - még szerencse, hogy csak egy földszintes falusi lakás volt).

Anyukám problémás gyerekekkel foglalkozik szakmájában, és az ilyen gyerekeknél általában a család is problémás, és zömében a szülő nem hajlandó tudomásul venni, hogy a gyerekével probléma van, orvosi eset, stb.

Én úgy vagyok vele, hogy a leendő szülőket tanítani kéne, hogy ne menjenek el végletekbe, hanem következetes és jó szülők legyenek, ha már mindenkinek szuverén joga gyereket csinálni. Mindig azt mondom, hogy megcsinálni könnyű, de fel is kell nevelni, akkor is, ha dacos, akkor is, ha tini, akkor is, ha fogyatékos, akkor is, ha nem az lesz belőle, amit a szülő eltervezett... stb.

Sokan tényleg a saját jó családjukból indulnak ki, és ezért elfogultak, és ha nem találkoznak másfajta családokkal akár munka során, akár baráti körből, elfogultak is maradnak.

Sajnálni továbbra se kell senkit, én se szeretném, ha engem bárki is sajnálna, mert lassan 26 évesen még nincs gyerekem, nekem ehhez stabil párkapcsolat kell és szerelem, de a szerelemtől elszakított a sors, ha visszatér, rendben, ha nem, arra már általános iskolásan felkészültem, mert mindig csúfoltak valamiért, ha másért nem, azért, mert tanárgyerek voltam, és 19 éves koromig egy fiút se érdekeltem.

Egy nő nem tenyészkanca, és egy pasi nem tenyészmén, mindenki éljen úgy, ahogy neki jó, nincs joga mások fölött ítélkezni, mert az nem az ő élete.