Miért olyan nagy bűn, ha valaki nem szereti a gyerekeket és "esze ágában" sincs szülni?

Szerintem az, hogy valaki átmegy a szomszédba babázni még nem feltétlenül jelenti azt, hogy megbánta, hogy nem vállalt gyereket. És még azt sem, hogy egyedül van és nincs jobb dolga.

Rengeteg félék vagyunk, mindenféle érzésekkel. Azt az indokot én sem fogadom el, hogy ha nem szülök akkor majd öregkoromban egyedül maradok, vagy kötelességem szülni... szerintem egyik sem jó indok. Mellesleg az önző jelző is szép és kedves volt. Azt, aki nem akar gyereket leönzőzik (itt szerencsére csak egy valaki említette meg), de azt, aki azért szül, hogy ne legyen egyedül öregkorára meg nem... hááát, no comment. :)

Én 33 vagyok és én sem érzem sem a szívemmel, sem az eszemmel, hogy gyereket szeretnék, viszont engem meg valami ösztön hajt és mondogatja belülről: szülj, Szülj, SZÜLJ!!!! Pedig esküszöm nem akarok. Minden hónapban rettegek, hogy jajj, csak meg jöjjön, de közben meg nem hagy nyugodni a kisördög. De tudom, hogy egy gyerek nem lenne megoldás számomra, mert nem lennék boldog tőle... tuti idegesítene, mert én csak a sok bajt és fáradtságot és idegeskedést és macerát látom velük kapcsolatban. És az a pici mosoly nálam nem ellensúlyozza az előbb felsoroltakat. :-S Ez ugyan itt nem hangzott el, de sokszor ezzel jönnek és ilyenkor a hátamon a szőr...

Kedves kérdező. Inkább örülj, hogy te határozottan tudod, hogy nem akarsz és nem tolt ki veled a természet, hogy ugyan nem akarsz, de mégis... ezt nem lehet elmagyarázni. Maga a pokol. :(

Nem baj,hogy nem akarsz és nem vagy önző.sokan csak irigykednek,hogy neked gyerekproblémáid nincsenek és független vagy tőlük.Gyerekkoromban sosem akartam gyereket,mint mások,akik azt hangoztatták,hogy nekem 3 lesz.Attól függetlenül nagyon szerettem/szeretem a gyerekeket.aztán mégis úgy döntöttünk,hogy lesz és most már itt van egy 9 hónapos kislány,akit imádok.De!Párom szeretne még én meg már nem.Érzem,hogy ennyi bőven elég,a figyelmemet csak egy felé kell irányatnom.Így is szétszórt vagyok néha,hát ha még 2 gyerek lenne.Ezek után azok a beszólások,hogy kell egy testvér a gyereknek,mert így nem lesz jó neki...Ezt én eldöntőm,hogy lesz-e.Nem a gyerekem fogja felnevelni a tesóját és nem ő lesz itthon még tovább.Ja és legyen kis korkülönbség.

Szóval,akár mi a helyzet(gyerek nélkül,1 gyerekkel,több gyerekkel) mindig lesz olyan ember,akinek valamelyik nem tetszik.! Ha nem akarsz gyereket,akkor az a te döntésed,ha akarsz,akkor is a tied,ha 1-et,akkor is és ha többet akkor is.Senkinek semmi köze hozzá!

Volt anyukámnak egy nagynénje, nagyon szerettük, nagyon kedves nő volt, de soha nem lehetett gyereke, mert lyukas szívvel született és egész életében az orvosokhoz járt vele (még az örökbefogadás is gond lett volna, hiszen neki mindig mennie kellett, ki vigyáz akkor a gyerekre...). A férje nem nyaggatta a témával, tudták, mi van, nem volt gond, nem is erőltették volna, eléldegéltek szépen, 1 év különbséggel haltak meg majdnem ugyanazon a napon (előbb az asszony, a férj ment utána).

Ha egyesek attól félnek, hogy Magyarország fogy, hozza ide a kínaiakat vagy az éhező etiópokat, aztán majd velük feltöltjük a népességet, eddigi uralkodók is így csinálták, ha nagyon megfogyatkozott a népesség, többek között ezért sincs már tisztán magyar ember... Vagy rángassuk vissza külföldről azokat, akik kivándoroltak háborúk vagy megélhetés miatt, a hírességeket, akiknek magyar gyökereik vannak és most ott villognak Hollywoodban...

Komolyan, egyeseket nagyon elvakít a gyerek téma, mint kutyák esetében a szaporítók. Jó lenne egyszer a minőségre is gondolni, nem csak a mennyiségre...

Egyáltalán nem tartom bűnnek,mindenki úgy él,ahogy tud és ahogy szeretne.

DE! Nem gondolom,hogy csak azért írtad be ezt a kérdést,mert zavar mások "ferdeszemmel" nézése,hanem,mert bizonyára belül foglalkoztat maga a kérdés is...

Nekem vannak ismerőseim,akik szintén így gondolják,van ahol a férfi,van ahol a nő s van ahol egyik sem szeretne gyereket.De olyat nem láttam még,aki ezt ne bánta volna meg 40-50-60évesen...komolyan.Nem bántásból írom!S tudod mi az érdekes?Hogy miután a nő lerendezte magában kb.40évesen,hogy én már tuti nem fogok szülni,a legtöbb esetben még a férfi az aki hiányolni kezd vmit a kapcsolatból..Meg lehet ám unni a magamért felelek csak életet, a lakáscsinosítgatást,a munkát,az utazást, a szórakozást,a tanulást.

30évesen szültem.Mikor megszületett a kisfiam s eltelt kb.2nap,teljesen őszintén és komolyan mondom neked,hogy nem tudtam felidézni,hogy mit csináltam előtte,mielőtt nem volt..sok dolog ami addig boldoggá tett,fontos volt,eltörpült mellette, már már nevetségesen jelentéktelenné vált.A nővérem elég fiatalon szült s bizony sokszor éreztem magamban azt a Bridget Jones-s szindrómát a "bla-bla-bla,családosok" -t :), s amikor gyermekem lett,elnézést kértem a tesómtól,hogy nem értettem meg őt..

Ergo: én csak azt tudom javasolni,hogy ne törődj a ferdeszemmel nézőkre,élj ahogy jólesik,de azért ne vesd el a témát még teljesen.

(azt ne gondold egyébként,hogy mert nekem van gyermekem,már minden gyereket szeretek....dehogy!nem is kell! )