Bántana ha a lányod felvenné a férje nevét úgy, hogy a saját családnevetek nem marad mellette?

Egyrészt szerintem irtó arrogáns hozzáállás, hogy az ember a nevére legyen büszke. Ahogy azt se tudom megérteni, hogy valakinek az legyen a motivációja a gyerekvállalásra, hogy "ne haljon ki a vérvonala", mintha minimum valami különleges lenne az ő génállománya... nem az. Senkié sem az. Sorry.

Másrészt eszembe nem jutna mikromenedzselni a gyerekemet akármiben is. Az ő dolga, nem az enyém. Bármit is választana, nem tennék rá megjegyzést és semmiképp sem bántana.

Ha megkérdezné a véleményemet (előtte), akkor elmondanám, hogy nekem nem tetszik az a szokás, hogy előbb valaki az apja lánya, aztán a férje felesége, mintha valami kocsi lenne, amit mindenképp valaki nevére kell íratni. Én nem vettem fel a férjem nevét, meg sem fordult a fejemben egyik verzió sem. Az én véleményem szerint az nem összetartozást fejez ki, ahol csak az egyikőjük módosítja a nevét. (egyébként láttam olyat, ahol mind a feleség, mind a férj módosította a nevét egy közös alakra. Ez már inkább kifejezi az összetartozást, aranyosnak tartom. Én ezt sem követném mondjuk, de csak mert felesleges papírmunka és utánajárás volna.)

Szerintem ez a legjobb megoldás, így az egész család (apa, anya, gyerekek) ugyanazon a vezetéknéven vannak.

(Vannak országok, ahol ez a természetes.)

Egy nagyon kis faluban nőttem fel, ahol gyakorlatilag az volt furcsa ha valaki nem vette fel a férje nevét.

Bevallom, én fővárosba menekültem a sok konzervatív értékrend elől, viszont ez a névfelvevősdi bennem megmaradt és én "fiatal libsi"-ként is szeretném majd leendő férjem nevét felvenni.

Szüleim megértik, ők is így tették, de elfogadnák azt is, ha nem így teszek.

A vicc az, hogy hatalmas feneket kerítenek ennek az ilyen jellegű fórumokon. Egyből antifeminista leszek, illetve valaki aki eladta a lelkét az ördögnek amiért eldobom eredeti családnevem.

Én nem érzem így és összességében meg sem tudom indokolni miért szimpatikus ez a hagyomány. Csak tetszik és kész. És ennyi indok pont elég is ahhoz, hogy úgy döntsek ahogy akarok és leszarjam környezetem gúnyos megjegyzéseit.

Úgyhogy, kérdező, nem... nem venném sértésnek ha valaki le akarja cserélni születéskori családnevét.

(Egyébként én nem is szeretem a sajátom. Egy férfinév is egyben és idegesítő, hogy sok helyen a regisztrációs rendszer nem jó, vagy instant van egy angol oldalból átfordítva és emiatt a levelekben, élő megbeszéléseken véletlenül nem a rendes nevem kerül a kispapírra, névtáblára, hanem egy férfinév)

Nem. Én felvettem a sajátom mellé a férjem toldalékolt vezetéknevét, hosszú, ezerszer megbántam.

A lányom most tervezi a házasságot, a férje vezetéknevét fogja használni a keresztneve előtt.

Az ő döntése. Ha ő ebben a formában akarja felvenni, tegye. Én nem hinném, hogy ezzel burkoltan minket akarna megtagadni.

Személy szerint nekem nem tetszik ez a forma, mert mindig olyan érzést kelt, hogy nem a felesége, hanem a testvére a férfinek. Ezért is nem ezt a formát választottam annó.