Hogy értessem meg az anyámmal, hogy nem fogok az eredeti szakmámban elhelyezkedni?

Elvégeztem azt a szakot, amit félig-meddig az anyám választott nekem. Azt mondta, nem érdekli, mennyit csúszok, kifizeti, de végezzem el, ha már elkezdtem. Jogi egyetemről van szó… Aki jártas ebben, tudja, hogy a végigszenvedett 5 (6-7) év után sem könnyebb sokkal, mert ügyvédjelöltként nagyon sokan a minimálbér alatt keresnek, átlag napi 10 óra munkával és hatalmas felelősséggel. Mikor végeztem, jelentkeztem pár irodához, 200-220 ezres fizetések voltak a legmagasabb ajánlatok, de korábbi évfolyamtársak jártak úgy, hogy fizetési ajánlatot sem kaptak, mert hogy “tanulni mennének oda, vagy meggazdagodni”. Nyilván szakvizsga után jobb a helyzet, de az +3 év, újabb rengeteg tanulás, nekem meg már hányingerem volt, ha csak a Ptk. eszembe jutott, nem tudtam volna elképzelni magam azon a pályán.

Ismerős által kaptam egy teljesen más területen állást, 435 ezer forint a nettóm jelenleg, mellé még kapok cafeteriát is. Az állás home office. A napi munkámat általában 3-4 óra alatt elvégzem, és utána szabad az egész délutánom. Nem stresszes egyáltalán, vasárnap nem érzem azt, hogy “jaj megint mindjárt hétfő”. Van, akiknek az egyetemi éveik a legjobbak, én azokat kis stresszgombócként töltöttem el. Most érzem igazán jól magam, hogy a magam ura vagyok, nem kell a szüleimtől pénzt kérnem, nincs bennem az egyetem miatti stressz. Az édesanyám viszont azzal traktál folyamatosan, hogy nem hiszi el, hogy nekem ez így jó és elég, mikor mennyit küzdöttem azért a diplomáért, mennyi tandíj lett kifizetve. De én már az első évben mondtam, hogy nem érdekel annyira az a vonal, mást szívesebben tanulnék. Ne, várjak még, majd a hatályos jog tetszeni fog. Nem tetszett, akkor már csúsztam is. De ne hagyjam abba, ha már elkezdtem, igenis csináljam végig. Befolyásolható voltam, féltem attól, hogy nem boldogulnék, ha “leveszi rólam a kezét”. Azért tanultam, mert muszáj volt, nem azért, mert érdekelt volna.

Nem innen akarok nyugdíjba menni, szeretnék tanulni olyat, ami tényleg érdekel. 25 vagyok, szóval elkésve nem érzem magam, de olyan szakra/képzésre szeretnék jelentkezni majd, amit örömmel tanulok. Még nem vagyok biztos benne, mi lenne ez, ezért muszájból nem akarok újabb vonalon elindulni, csak, hogy elmondhassam, tanulok és kezdek magammal valamit.