Hogy értessem meg az anyámmal, hogy nem fogok az eredeti szakmámban elhelyezkedni?
Elvégeztem azt a szakot, amit félig-meddig az anyám választott nekem. Azt mondta, nem érdekli, mennyit csúszok, kifizeti, de végezzem el, ha már elkezdtem. Jogi egyetemről van szó… Aki jártas ebben, tudja, hogy a végigszenvedett 5 (6-7) év után sem könnyebb sokkal, mert ügyvédjelöltként nagyon sokan a minimálbér alatt keresnek, átlag napi 10 óra munkával és hatalmas felelősséggel. Mikor végeztem, jelentkeztem pár irodához, 200-220 ezres fizetések voltak a legmagasabb ajánlatok, de korábbi évfolyamtársak jártak úgy, hogy fizetési ajánlatot sem kaptak, mert hogy “tanulni mennének oda, vagy meggazdagodni”. Nyilván szakvizsga után jobb a helyzet, de az +3 év, újabb rengeteg tanulás, nekem meg már hányingerem volt, ha csak a Ptk. eszembe jutott, nem tudtam volna elképzelni magam azon a pályán.
Ismerős által kaptam egy teljesen más területen állást, 435 ezer forint a nettóm jelenleg, mellé még kapok cafeteriát is. Az állás home office. A napi munkámat általában 3-4 óra alatt elvégzem, és utána szabad az egész délutánom. Nem stresszes egyáltalán, vasárnap nem érzem azt, hogy “jaj megint mindjárt hétfő”. Van, akiknek az egyetemi éveik a legjobbak, én azokat kis stresszgombócként töltöttem el. Most érzem igazán jól magam, hogy a magam ura vagyok, nem kell a szüleimtől pénzt kérnem, nincs bennem az egyetem miatti stressz. Az édesanyám viszont azzal traktál folyamatosan, hogy nem hiszi el, hogy nekem ez így jó és elég, mikor mennyit küzdöttem azért a diplomáért, mennyi tandíj lett kifizetve. De én már az első évben mondtam, hogy nem érdekel annyira az a vonal, mást szívesebben tanulnék. Ne, várjak még, majd a hatályos jog tetszeni fog. Nem tetszett, akkor már csúsztam is. De ne hagyjam abba, ha már elkezdtem, igenis csináljam végig. Befolyásolható voltam, féltem attól, hogy nem boldogulnék, ha “leveszi rólam a kezét”. Azért tanultam, mert muszáj volt, nem azért, mert érdekelt volna.
Nem innen akarok nyugdíjba menni, szeretnék tanulni olyat, ami tényleg érdekel. 25 vagyok, szóval elkésve nem érzem magam, de olyan szakra/képzésre szeretnék jelentkezni majd, amit örömmel tanulok. Még nem vagyok biztos benne, mi lenne ez, ezért muszájból nem akarok újabb vonalon elindulni, csak, hogy elmondhassam, tanulok és kezdek magammal valamit.
Az van, hogy te nem azért nem akarsz a jogi pályán maradni, mert nem érdekel, hanem mert csak a pénz érdekel.
Ha el se tudod magad képzelni jogi munkakörben, akkor eleve nem kerestél volna ilyen helyet, de te többre is jelentkeztél.
Szuper, hogy most van nettó négyszázad, de innen sose lesz előrelépés, max a mostani multinál pár ember lesz alattad. Miközben ha kibírod kevesebb pénzzel (bár a lányom jogi szakvizsga előtt áll, keres ennyit), akkor jóval több lehetőséged van normális pénzre, önállósodásra. Itt meg egy jól kereső excel-felhasználó maradsz.
Azért kerestem a diplomám megszerzése után állásokat, mert akkor is ez volt erőltetve, meg bennem is ott volt még az, hogy jó, ha már elvégeztem, hátha... De mikor azon imádkoztam az interjúk után, hogy ne vegyenek fel, rájöttem, hogy tényleg ez a nekem való.
És igen, őszinte leszek, nekem fontos a pénz. Nem dolgoznék soha napi 10 órákat 200 ezer forintért úgy, hogy rám vannak tolva a problémás, hülye ügyfelek, én vagyok elküldve az ország másik végébe, Kukutyinba tárgyalásra. És mint írtam, az egyetem után a szakvizsgához végképp nem lett volna már erőm, kedvem.
És szép és jó ez, hogy "önállósodás", de az sem egy csettintésre jön.
Szenvedjek munka mellett a szakvizsgával, úgy, hogy sem időm, sem pénzem nem lenne, hiába dolgozom halálra magam. Utána vagy maradok egy irodánál és kuncsorgok normális fizetésért, vagy fenntartok magamnak egy saját irodát, kiépítek egy ügyfélkört, szerzek pár tartós megbízást és TALÁN 30-35 éves koromra lesz egy viszonylagos anyagi biztonságom, de akkor is olyan területen dolgoznék, amit nem szeretek...
Most nem szakadok meg a munkában, maximum délután 2-kor kikapcsolom a laptopot és enyém a nap hátralévő része. Nincs stressz, nincs gyomorgörcs, nem zargat senki telefonon. Tudok végre több minőségi időt tölteni a párommal, foglalkozhatok a hobbijaimmal. Gyereket sem 35-40 évesen szeretnék, ez is szempont már.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!