Miért van az, hogyha én mondok bármit anyáméknak velük vagy a tesómmal kapcsolatban már rossz néven veszi, ellenben ha ő kritizál engem a gyerekeket, gyereknevelést, házasságom az teljesen rendben van? És ha ezen megsértődök én vagyok a hibás?

Anyámék 60 évesek, én 34 vagyok tesóm 31.

A férjemmel 12 éve vagyunk együtt ebből 7 éve hazasok van 2 gyerekünk jelenleg várjuk a 3at. Mindketten dolgozunk, a férjem sokat, ezért a feladatok java része rám hárul. Van saját házunk, kocsink. Anyuék szoktak segiteni ha kérem, vagy ha tudnak,mert még dolgoznak, de ez kölcsönös. Én is amikor tudok segítek bármiben. Az utóbbi időben viszont anya kifordult magából.

Férjem szülei nem sűrűn segítenek.

Tesóm dolgozik és ennyi non stop a gépezik se barátnő semmi otthon is nagy nagy könyörgés árán ha megcsinal valamit. Anyám főz mos rá ami ilyen kóla chips kávé napi azt veszi meg magának tesóm.

Ha bármit szóvá teszek abból h ez az egesz mennyire nem lesz jó és fel kellene nőnie szemét vagyok. Anyam rögtön támad h bezzeg én mit mikor miben nem csinalok jól. Holott igazából én csak arra szoktam rávilágitani mennyire egészségtelen hogy

1 nincs is igénye arra h önálló legyen

2 teljesen gyerekként kezelik ami szerintem azt eredményezi h amikor ők mar idősek lesznek nem tudja majd a mamaszállót igénybe venni életképtelen lesz egyedül.

3 tesóm lusta és nem akar gyereket és semmit sem tesz az életben meg. Neki drága az albi nehogy már elköltözzön mert akkor mi marad meg ha ő dolgozik és ha kérsz vmit nehogy azt higgyük már h ő erre v arra ráér.

Mostanában több vita is volt h tesóm önhatalmúlag bele okoskodik ha a gyerekek ott vannak anyáéknál a nevelésbe és a múltkor elég erélyesen lekiabálta az egyiket amire én mondtam neki h első utolsó alkalom mert nem tűröm el. Nincs gyereke ne ossza nekem az észt ezekről. Na azóta anyám is kb ha már szóvá teszek bármit rögtön ugrik és engem támad ha mondom tesómnak h ne szóljon bele a gyerekek dolgaiba. Nem kérem tesóm h vigyázzon rájuk nem kérek tőle soha semmit. Nem vagyunk rosszban de az építő jellegű életbeli dolgokat azt érzem muszáj elmomdani mert anyám egy rózsaszín szemüveget visel. A kicsi fiam szindróma van közöttük.

Így mostanság ha nem viszem a gyerekeket az a baja, ha viszem akkor az. És állandóan belém köt.

Nagyon nem értem miért ilyen velem és miért nem látja be h tesóm talán még most ha észhez lenne térítve lenne belőle valaki de így amit csinál ez szánalmas.

Nincs életcélja nem akar csajt (nem meleg) neki ez a semmi pont jó. És ami végképp mindennek a teteje h legutóbb a férjem ellen kezdett uszítani anyám hogyha többet segítene nekem,nem kellene nekik segíteni. Ez megint úgy jön le számomra h azzal h a fia x éve és még x évig már úgymond eltartottként otthon él semmi baja, az nem teher, de ha én tényleg néha kérem h vigyázzon a gyerekekre v hozza el az oviból 2 hetente 1x az bajos... azonban ha nem viszem azért támad h biztosan az a célom h ne menjenek hozzá.

Őszintén 1 éve ilyen anyám (nyugdíj előtt áll) de egyre rosszabb már eskü semmi kedvem nincs hozzájuk menni mert mindig van valami. A gyerekekkel kedves nekik nem szól csak nekem mondja ezeket.

Mit gondoltok erről? Mit lehetne tenni?

Köszönöm szépen.