Mit tegyek, hogy minden rendben legyen mint gyerekkoromban?
Először is elnézést, ha valami nem érthető.
Tudok magyarul, de Braunau am Innben születtem, 5 évesen kerültem Magyarországra szüleimmel és bátyámmal, 14 éves koromig éltem itt, aztán visszamentünk.
"Röviden" összegzem.
23 éves vagyok és leszbikus. Az általános iskola után jöttem rá, hogy leszbikus vagyok, mert előzőleg voltak érzelmeim a lánytársaim iránt. Amikor befejeztem a gimnáziumot, a szüleim rájöttek vagy megtudták, hogy leszbikus vagyok, mert hallottak pletykákat az emberektől, és látták, hogy a párom meglátogat. Amikor megkérdezték tőlem, tagadtam, a bátyám barátja kiszemelt, hogy legyek a barátnője. Nem tetszett, de elfogadtam, és elkezdtem úgy tenni, mintha csak hazugság lenne, amit hallottak rólam, mert még mindig szerettem volna a családomat és tanulmányaimat ugyanabban a mederben, mint addig.
Eljött az idő, amikor az úgynevezett barátom szexet akart, én pedig visszautasítottam, amikor kérte, vagy amikor felhozta ezt a témát; aztán belefáradt, és elment, elmondta a bátyámnak. A bátyám elment és elmondta a többi családtagomnak, és ekkor kezdtem megtapasztalni a földi poklot. Amikor megérkeztek az eredményeim az iskolából, jól teljesítettem, de nem voltak hajlandók kifizetni a tandíjat az egyetemen, így el kellett mondanom nekik az igazat a nők iránti érzelmeimről.
Amit csináltak..., családi találkozót szerveztek, hogy kitalálják a módját, hogy "rendbe tegyenek", és kiszabaduljak ebből a "szörnyű viselkedésből". A család úgy döntött, hogy kollektív nemi erőszakot szerveznek, és én nem tudtam róla, azt akarták, hogy úgy nézzen ki, mintha mások csinálták volna. Nem akarták, hogy tudjam, hogy ők szervezték. A bátyám volt a vezetője, anyám pedig nem tudott erről, mert mindig mellettem állt. Megerőszakoltak, és teherbe estem, de hála Istennek, hogy nem fertőződtem meg HIV-vel. Megtudták, hogy terhes vagyok, és tudták, hogy el fogom vetetni, ezért amit csináltak, hogy a bátyám elvitt a nagybátyámhoz, mert ha otthon maradok, anyukám segített volna elvetetni, mert ő nem támogatta. A nagybátyám gondoskodott róla, hogy ne menjek el otthonról a szülésig.
Ikreket szültem, és ezért azt hitték, hogy meggyógyítottak. A párom ott volt mellettem és nagyon támogatott ebben a szülésig tartó időszakban. Eljött a nagybátyámhoz meglátogatni, és hozott nekem a titkos páromtól üzenetet, így szülés után egy nap megtalálta a nagybátyám, a bátyám elmondta nekik, hogy még mindig leszbikus vagyok. Elmondta nekik, hogy én és a barátnőm még mindig látjuk egymást, neten keresztül. Szembeálltak velem, és megkérdezték, hogy leszbikus vagyok-e még, én pedig egyenesen azt mondtam nekik, hogy soha nem lesznek érzelmeim a férfiak iránt, és soha nem fogom a férfiakat szeretni. Mondtam nekik, hogy van valaki, akit szeretek, és ő is szeret engem.
Úgy döntöttek, hogy megvetnek engem, és kidobtak a házból, és azt mondták, hogy menjek el a gyerekeimmel. Azt mondták, ez rossz előjel a család számára. Nem ismerem a babáim apját, de nagyon szeretem őket, bár egyikük asztmás, és ez nagyon megrémít, nem sikerült befejeznem a tanulmányaimat.
Most Magyarországon élünk a párommal (nő), a gyermekeimmel, szüleim Ausztriában. Van mindkettőnknek munkánk, szerencsére felváltva tudunk dolgozni a kereskedelemben. Szeretnénk saját házat, befejezett tanulmányokat. Páromnak érettségiig tellett.
A szüleimmel szeretnék ismét jó kapcsolatot, de nem tudom hogyan. Bátyám tavaly hunyt el covidban. Páromnak nincs családja, intézetben nevelkedett, a magyart épp hogy beszéli.
Nem tudsz változtatni! Ahhoz szembe kellene menned önmagaddal, ami az érzelmeidet számításba véve már el is vesztettél!
Te leszbikus vagy rendíthetetlen!
Fogalmazhatnék úgy is, hogy Te nem csak ők tudnának változtatni.
Sajnálom hogy ilyen sokféle szenvedést kellett kiállnod, de szerintem rendesen helytálltál.
Abból indulok ki, hogy az emberek általában nem akarnak rosszat, mégha sokszor úgy is alakul.
A szülők biztos szerettek, csak nem tudták átugrani az árnyékukat, sajnos sokkal rosszabb dolgokat is tesznek néha a gyerekeikkel, és sokszor a szülők is csak gyerekek, hiába látszanak felnőttnek.
Gondolom megbocsátottál nekik, -helyesen tetted-, szerintem csak küldj néha képeket az unokáikról nekik, esetleg pár szavas kedves levelet.
Részemről a homoszexualitást nem betegségnek tartom, hanem egy véletlennek, ami a lélek -aminek "alapesetben" nincs neme- leszületésénél összejátszó dolgok összessége.
Nem érdemes nagyon idegeskedni miatta, tedd boldoggá azt -azokat az embereket akiket szeretsz.
Sok sikert kívánok!
Jó hely lehet ez a Braunau am Inn...
Ezt a kérdést egyszerűen nem tudom komolyan venni. Az a feltevés, hogy ezek után még jóban kellene lenni a családdal, arcon köpés mindenki felé, aki valaha szexuális erőszak áldozata volt.
HA nem kamu:
Amint eltudtál tőlük szakadni úgy kezdett el változni az életed pozitív irányba, ezt mérlegeld mielőtt újra felveszed velük a kapcsolatot és amint észleled hogy megint hátráltatni akarnak felejtsd el őket ennél több esélyt nem érdemelnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!