Akinek nincs gyereke az nem is lehet fàradt?

Én meg azt rühellem mikor más jobban tudja,hogy én mit érzek,vagy meg is mondja mit kellene éreznem.

Rohadt tiszteletlenek az ilyen emberek és észre sem veszik magukat.

Én nem tudom mit érzel és nem is rám tartozik. Sztm nem vagyok tiszteletlen, mert nem hallgatok olyat, aki állandóan nyavalyog.

Nekem is van elég bajom, fáradt vagyok én is, de nem mást húzok le evvel.

Én is megkapom a gyereked rokonoktól.

Full nem érdekel, ha nekik jó, hogy irigykednek rám, mert nekem életem is van, az már az ő bajuk :D

De, lehet. Mondjuk azt nem értem, hogy 3 év feletti gyerekkel miért ne lehetne elfáradni. Amiről kérdezel, az a ló egyik oldala. Ami a válaszokban néhol megjelenik, hogy a kisgyerekes anyukák csak láblógatva meresztik otthon a seggüket, és nem is lehetnek fáradtak, csak jó dolgukban nyavalyognak, az meg a ló másik oldala.

Én személy szerint soha nem éltem át a pihenésnek olyan mértékű és olyan tartós hiányát, mint az első gyerekem születése utáni első néhány évben. De ehhez hozzá tartozik, hogy azelőtt nem is hajtottam agyon magam, mert kényelmes ember vagyok. A gyerekem pedig egy rosszul alvó, engem folyton "igénybe vevő", nehéz eset lett, ilyenre sikerült. Nem olyan rég született a második, ő viszont egész nyugodt kis álomszuszék, ha ő lett volna az első, azt hihetném, hogy a babázás aranyélet, annyit tudnék mellette pihenni. Most csak azért nem tudok annyit, mert ketten vannak, de még így is könnyebb, mint a másikkal egymagával volt. Szerintem mindenki döntse el magának, hogy fáradt-e, mert biztos mindenki el tudja dönteni. Ki is mondhatja, csak ne ez legyen a fő (vagy az egyetlen) témája. Másoknak nem hinni, meg őket a saját valóságunkkal cseszegetni bolondság.