Mit tegyek, ha a feleségem idiótán viselkedik, és a nagyon okos kishugicája meg az anyja fontosabb, mint a saját gyereke?

A feleségem anyját és a legkisebb testvérét kb fél éve ismerem, mert anyósom rossz anya volt, és megszakította a feleségem 7 éve a legkisebb tesójával meg az anyjával a kapcsolatot. A feleségem felvette a kapcsolatot velük, mert az anyja megérdemel szerinte egy második esélyt. Ezt se beszéltük meg, csak egyik nap odadobta elém, hogy ráírt húgára facebookon, és találkozni fog velük, mert a gyerek miatt rendezni akarják a viszonyt. Ez volt 6-7 hónapja. Úgy elmérgesedett köztünk meg anyósom között a viszony, hogy legszívesebben suttba dobnám az elveimet és felpofoznám a nemére és korára való tekintet nélkül a kislányával egyetemben.

Egy-két hónapig rendben ment minden, el is hittem, hogy az anyja megszentült, utána meg jöttek ezek a kis játszmázások: ne menjünk nyaralni, ne menjünk ehhez. Sok mindent nem mondhattunk el, hogy merre jártunk, mit csináltunk, mert jött a játszmázás, aminek az volt a lényege, hogy mozi helyett felmehettünk volna hozzá meglátogatni, mert így meg úgy fájt a dereka, meg fájt a feje (semmi baja nincs sokszor csak rájátszik), de nem baj, menjünk csak moziba, ő meg szépen meghal, majd látogassuk a sírjánál, stb. A feleségemmel ezen szinte minden héten vitázunk, veszekszünk, ha rajtam múlna, mindennap összevesznénk, csak legtöbbször visszafogom magam.

3 napja megszületett a közös kislányunk, aki szerencsére makk egészséges, és eddig viszonylag keveset sír (kopp-kopp), holnap hozom haza. Szülésnél megnyomódott a feje, de semmi baj, ez csak esztétikailag látványos, semmi baj nem érte, viszont nagyon nehéz szülés volt 33 óra vajúdással.

És itt jön az, amin nagyon kiakadtam: megyek le a kórháznál, teljesen megvoltam zavarodva, meg fáradt is voltam és nem láttam anyósomékat a parkolónál, pedig ők láttak engem, csak b.sztak szólni, hogy tudjanak miért kötekedni. Felhívtam őket, hogy kijöttem, minden rendben van velük, erre csúnyán beleszól sógornőm a telefonba, hogy már itt vagyunk. Már ekkor k.rvaisteneltem magamba, de tartottam magam. Erre mutatom a képeket, és sógornőm elhúzta a száját, anyósom meg fintorgott a saját unokájára! Hát nektek hogy esett volna? Most nagy őszintén? Ordibáltam, kiabáltam velük, legszívesebben nekivágtam volna mindet a kocsinak, egy kisgyerekre, pláne családtagra miért kell fintorogni? Undorító bagázs. És akkor még feleségem melléjük áll, hogy hagyjam meg fejezzem be. El se mondtam volna neki, mert nem akartam idegesíteni, de már rögtön ment a telefon, hogy balhé volt a Zolival, persze kiszépítve. A feleségem nekem hisz, de mégis mellettük áll, meg még én fejezzem be.