A páromnak gyerekei vannak, normális ha nem akarok a cselédjük lenni?

A párom elvált, na nem miattam, én később kerültem képbe csak, akkor már túl volt egy másik kapcsolaton is. Van két gyerkőce, nagyon szeretem őket, ők is engem, első perctől elfogadtak. A gyerekek heti 2-4 napot töltenek nálunk, plusz az összes létező ünnepet, munkaszüneti napot. A gond ott kezdődik, hogy hiába szeretem őket, és szívesen vagyok velük, de nem az én gyerekeim és szerintem nem én tartozom értük felelősséggel. A párom semmit nem csinál, vagy az anyukájuk látja el őket (persze a párom szerint nem megfelelően), vagy amikor itt vannak, akkor én. Nekem soha nincs szabadnapom, szabadságom, semmi, mert minden a gyerekeihez van igazítva. Amikor erről beszéltem vele, hogy jó lenne ha kicsit megerőltetné magát, mert a gyerekekkel való munka és felelősség az én vállamat nyomja, de egyébként semmit nem számít a véleményem a nevelésükben, mert az ővéi, ő jobban tudja, nekem nincs, én ezt nem érthetem, akkor megkaptam tőle, hogy én vagyok a legönzőbb a világon, és őt a gyerekekkel együtt kell elfogadnom és miért hisztizek egy kis munka miatt, a háztartás és a főzés nem munka, csak akkor amikor neki kell megcsinálni. De szerintem attól még, hogy együtt vagyunk és elfogadom a gyerekeit még nem lettem cseléd és dada. Miért az én feladatom minden házkörüli munka és a gyerekekre is odafigyelni, hogy mindent megkapjanak és rendben legyenek? Persze a a párom igényeire is figyeljek oda... De hogy velem mi van az senkit nem érdekel. A gyerekek természetesen nem hibásak, nem tehetnek az egészről, az apjuknak kellene összekapnia magát. Szerinte nem vagyok normális, hogy én így gondolom, hogy neki kellene nagyobb részt vállalni a gyerekekkel való munkában, hanem inkább örüljek, hogy besegít. Önző lennék ha azt érzem, hogy fiatal vagyok még, és ha már "cselédkedek" egy gyerek körül akkor majd inkább vállalok sajátot? Én a barátnője akartam lenni, persze nyilván, szívesen besegítettem volna mindenben, de ő tulajdonképpen mindent rámtolt. Mindemellett sosem köt az orromra semmit, ha valami történik, mindent megbeszél a volt feleségével, ami természetes, meg is kell beszélniük, de engem nem tájékoztat semmiről. Nem érti lmiért lenne nekem fontos bármit is tudni ami a gyerekkel kapcsolatos, végülis nem az enyémek, de a munka velük az közös, (lenne, ha csinálna bármit is).