Mit tegyek, hogyha anyám nem normalis és minden róla kell szóljon?

Anyám nem normális. Nagyon sokat szapul az introvertáltságom miatt is. Utálom. Gyűlölöm a mocskos pofáját.

Meghalt apám egyik közeli hozzátartozója, akit én mindennél jobban szerettem, imádtam. Ez a nap is róla kell, hogy szóljon, mert nem normális. Már úgy kiidegelt engem is, meg apámat is, hogy remegtünk a dühtől. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de nem lehet. Az elköltözés meg messze van, de amint elhelyezkedtem, elhúzok innen a p-ba.

Kis konyhánk van, és hozzánk jönnek a vendégek. Apámmal be akartuk hozni az asztalt a szobába, odafér mindenki és nemcsak 2 ember. De ő nem akarta, hogy bevigyük, ezen összevesztünk. Elkezdett toporzékolni, ordibálni, mert nehogy már a férje vagy a családja támasza legyen. Nekem akart jönni, mert megmondtam, hogy egy hányinger anya, aki csak akkor kedveskedik, amikor itt van valaki. Meg mindig a barátai az elsők. Undorodom a nőtől.

És akkor elkezdte mondani, hogy kivizsgáltatja az ayam meg felnyitják a koponyámat oszt megnézik, hogy miért akarok állandóan zenét hallgatni, olvasni. Gyűlölöm a sajat anyámat.