Szerintetek normalis az, ha egy szulo a 22 eves lanyanak folyamatosan azt mondja, hogy ne szoljon bele, mert meg kicsi?

Megnyugtatlak: én mostohaanyám a 80 éves édesapját is ugyanígy kezeli.

Vannak hüye emberek, nem érdemes foglalkozni velük.

A 22 éves lány ne szóljon bele mindenbe, mert van egy csomó dolgo, ami nem rá tartozik. Ami meg az ö dolga, azt tegye úgy, ahogy akarja, ne vitatkozzok az anyjával.

Ez egyébkent is csak akkor fog változni, ha elköltözik és saját életet él.

Érdekes a kérdésed, ha jól emlékszem, épp 22 éves voltam, amikor a szüleimnek belekerült néhány százezer forintba, hogy engem is így neveltek. A lakásunkat készültünk eladni, és amikor alkudozásra került a sor, a szüleim egész egyszerűen lefagytak (nem szoktak hozza az efféle párbeszédhez). Nekem lettek volna jó mondataim, ésszerű érveim ahhoz, hogy a vevők ne tudják lenyomni az árat, de mivel úgy neveltek, hogy "ebbe te ne szólj bele", csöndben maradtam. Utóbb, amikor szóba került a dolog, anyám csodálkozott a legjobban, hogy dehát akkor miért nem mondtam???

Ez a ne szólj bele téma nem kor-, hanem személyiségfüggő. Az értelmes szülő már gyerekkorban kikéri bizonyos dolgokban a gyereke véleményét, az autokrata szülő meg még felnőttként is beléfojtja a szót.

Nem akarlak elkeseríteni, de nagy eséllyel még a negyvenhez közel sem fogja érdekelni anyádat a véleményed, ha az valamilyen módon negatív értelemben érinti őt.

Azért álljon már meg a menet. A kérdező gyakorlatilag lehazugozta az anyját az egyik ismerőse előtt, olyan témában, amit valóban nem láthat át, mert a történet jóval a születése előtt kezdődött, és az anyja valószínűleg sok mindent el se mondott neki. (Normális szülő ugyanis nem vonja be a gyereket a közte és anyós közt feszülő személyes konfliktusba.) Erre volt a reakció az, amit leírt, és ebből az EGYETLEN esetből általánosított, és erre ugrottak rá többen, mint éhes tyúk a takonyra.:D

Mellesleg az utóbbi két napban nagyjából ez az ötödik ilyen kérdés, minden kérdező 22 év körül van, aki nem oszthatja tetszése szerint az észt az anyjának, kicsit unalmas már...

Ami ezt a kérdést illeti: velem egyik huszonéves gyerekem se játszotta ezt el, amit te, kérdező, az anyáddal, hál'istennek. Köszönd meg neki, hogy a bunkóságodat ilyen visszafogottan reagálta le. Ha úgy gondolod, hogy valótlan, amit az ismerősének mond, először is négyszemközt kérdezz tőle, ha még mindig fenntartod a véleményed, NÉGYSZEMKÖZT mondd el. Az pedig valóban óvodás szint, hogy egyetlen esetből kreálsz folyamatosat, a saját hibádért pedig anyádat állítod be bunkónak. Tökmindegy, hogy mikor születtél...:-)