Ahol mindenhol elvált szülők vannak, ott képes egy ember normális családot alapítani és amellett kitartani és összetartani?

Szerintem ez nem akadály.

Az én szüleim sosem éltek együtt. Ezért számomra mindig természetes volt, hogy nagyon megnézem majd, kinek szülök gyereket. Mivel nekem nem volt semmilyen apám, a leendő gyerekeimnek a lehető legjobbat akartam. Sikerült, a párom csodálatos apa.

Hogy hogy marad együtt egy család minta nélkül, arra szerintem az a válasz, hogy két felnőtt embernek, akik szeretik egymást, meg kell tudniuk oldani ezt. Talán nem is feladatként kell felfogni, mert ha tényleg szeretik egymást, nem problémát látnak a közös életben. Nehézség meg mindenhol van. Nem tudom, ki mennyire veszi komolyan azokat a dolgokat, amire egy házaspár megesküszik. Nálunk az együtt varázsszó, ezt szoktuk mondani rá. Azt jelenti, hogy itt vagyunk egymásnak, és senki nem marad magára a gondjával.

#5 de miért ne tudná?

Nem csak azokat a dolgokat tudjuk, amit megtapasztaltunk, szerencsére. Ez nem olyan, mint a szülés, hogy fogalma nincs az embernek.

Azért egy átlag ember képes felfogni, milyen egy normális család, vagy bárki, aki nézett már családi vígjátékot/olvasott könyvet az életében, vagy csak nyitott szemmel jár, és látja a környezetét.

Az én rokonságomban is mindenki elvált majdnem, aki nem, ott jobb lett volna várni, de ez nem ok a mártírkodásra.