A testvérem meghalt és sorra jönnek fel az emlékek róla, ez meddig normális?

Négyen voltunk testvérek. Én és a nővérem között egy év van. Utánam született nagy korkülönbséggel (8 és 10 év) a húgaim. Én a nővéremmel, ők meg ketten fogtak és tartottak össze. Sokáig úgy gondoltam, hogy a két húgom nem is testvéreim, csak egy házban élő emberek vagyunk. Viszont most, hogy meghalt a legkisebb testvérem (10 év volt köztünk), sorra jutnak eszembe az emlékek, amik minket tesókká tettek.

Ilyenek, hogy én vittem bicajjal oviba, hogy amikor először ment bulizni, akkor ott őrködtem a pultnál bátyjaként, ami nem tetszett neki, vagy amikor szombaton a barátnőivel való bringázás előtt megemlítettem anyámék előtt, hogy belenéztem az orosz füzetébe és egy csomó új szót vettek, csakhogy kicsesszek vele és otthon maradjon tanulni. Vagy amikor én vittem el a főiskolára, vagy amikor répát loptunk, vagy amikor lementünk a strandra és vettünk fagyit, ami úgy folyt mint a víz és tiszta fagyisok lettünk. Ilyenek. Ez meddig normális? És folyton jutnak eszembe ezek a történetek, nem tudom kitörölni a fejemből.