Nagy gond van a testvéremmel, aki régen normális volt. Kezd az idegeimre menni, pedig én csak a testvére vagyok. Ti mit cselekednétek?

Én 20 vagyok. sosem voltam egy mintatanuló, de segítettem a háztartást vezetni, az életben nyitott vagyok és kedves.

A testvérem már 22 éves, a gimi végéig szerette a tanulást, legalábbis normálisan tanult egy erős iskolában.

Egyetemre ment, volt már mérnöki szakon, pszichológián és történelem szakon. Mindegyik utan volt egy fél év kihagyása. Most is itt tartunk. Abbahagyta az egyetemet, és nem csinál semmit. Sokat játszott a gépén, egész nap is képes volt. A napokban abbahagyta, és ehelyett olvas, fekszik, youtubeozik. Semmit nem segít a szüleinknek (mezőgazdaság) és semmit nem segít a háztartásban. Sokszor magában dühöng (beszél), ahogy eddig a játékoknál tette.

Itt már bonyolódik a helyzet, a szüleink nem tartják rajta a szemüket, mivel 2 házban lakunk. A szüleink most dolgoznak az egyikben, mi meg a városhoz közelebbiben vagyunk.

Nem bírom már elviselni a jelenlétét és teljesen lehúz amit csinál, ha rászólok nem akarja megcsinálni, ha véletlen elmegy a boltba mert én még nem hoztam kaját, megkérdezi, hogy mi kell, de vagy azt mondja hogy nem volt, vagy elfelejti (2 bolt is van egymás mellett, lusta volt átmenni a másikba).

Egyébként alig eszik, és szerintem depressziós, keresi az élet értelmét, de igazából csak nem szeretne itt lenni, meg úgy sehol a Földön. (A naplójából olvastam, tudom, nem szabad, de mivel nem beszélünk mert én idegesítem (?) ezért valahonnan muszáj tudom mi jár a fejében.)