Meddig normális, hogyha kívülállónak érzem magam a párom családjában? Mennyi ideig éreztétek magatokat ilyen szempontból kívülállónak?

Valójában neked sok közöd nincs a párod testvérének a feleségének a testvérének a családjához. Totál közömbös emberek, akikkel akkor kell csak 2 mondat az időjárásról, ha nem feltétlenül ellenszenvesek.

Nekem is volt szerencsém népes famíliába belepottyanni, akiknél alap a szűk családi összejövetelen 24 ember.

Nincs szociális fóbiám, de ebből a 24-ből 3 embert kedvelek, a többi vagy közömbös, vagy unszimpi.

Arra gondolj, hogy te jogosabban vagy családtag, mint a párod testvérének a feleségének a testvérének a családja, mégis biztos, hogy nem feszengenek és remekül érzik magukat!

Mi 10 éve vagyunk együtt, házasok is vagyunk már. Konkrétan azóta is kívülálló vagyok párom családjában, és ez így is marad. Én ugyanis nem igen járkálok hozzájuk, mert nem vagyok az a "ez-így-szokás" típusú ember, és nekem így jó. Férjemet sem zavarja. Én viszont pocsékul érzem magam a rokonai között, mert ők eléggé egy kaptafa, és én (meg a férjem is, ő a család fekete báránya igazából) eléggé kilógok onnan, és ezt nem nézik jó szemmel. Nem bántanak direkten, de nagyjából levegőnek néznek, szóval oda nem megyek, ahol nem látnak szívesen.

Ha nálatok csak annyi, hogy nem tudtok miről beszélni, azon lehet dolgozni. Ha szeretnél velük közelebbi kapcsolatba kerülni, akkor keresni kell közös pontokat. Biztos van. Nem kell nagy és mély témákra gondolni, de pl. ha mindketten szerettek utazni, vagy szeretitek a kutyákat vagy mittudomén, akkor már el lehet beszélgetni. Kérdezni munkáról/iskoláról, ha olyan korú, az mindig jó út.

Egyébként visszagondolva érdekes, hogy még pre-férj időszakomban az előző fiúimnál egyáltalán nem a srácon múlott, hogy a családjával hogy jöttem ki. Konkrétan a leglangyibb, legsemmilyenebb kapcsolatom azért tartott szerintem a kelleténél tovább, mert imádtam a srác családját, velük jól el lehetett lenni :) Az összes többinél meg max. "oké" vagy "meh" volt. És pont az "igazinál" a család a legkevésbé elfogadó velem szemben, pedig engem általában szerettek az exeim családjai.

Sajnos a családja elég gázos, az egyik testvér egy nárcisztikus egoista önző világ lustája, a másik egy álomvilágban élő eltartott monomániás terézanya, az egyetlen élő szülő pedig szintentartó alkoholista.

A "család" már rég nem él együtt...

Mindíg is kívülállónak fogom magam érezni!