Mennyi ideig normális ha egy munkahelyen kívülállónak oda nem valónak érzem magam?
AMikor elkezdtem totál kivülállónak éreztem magam senki nevét nem tudtam minden felafat új volt eltévedtem még épületen belül is. Ez normális.
Azóta elröppent 5 hónap, már tudom a neveket a feladatok többsége rutinszerű lett.
De ugyanolyamn idegenenk oda nem valónak érzem magam mint az elején. Semmi se változott.
Lehet az elején X ember nevét se tudtam és két szót se beszéltem vele most már tudom a nevét és van is (semmitérő )small talk, de ez nem változtat azon hogy naponta tezsem fel a kérdést magamnak hogy mi a f****szt keresek én itt?
Nem érzem jól magam, sőt nem is akarom jól érezni magam. Már az elején se volt szimpi a hely, és azóta se lett az.
De hát tűrni kell mert a bér az bér, és más helyet nem találok (ill amit találnék az még ennél is szarabb lenne, műszakos gyári meló-na akkor inkább maradok itt)
Én már 30 éves munkaviszonnyal rendelkezem folyamatosan. Pár hét, egy hónap múlva mindenhol azt éreztem hogy mostmár jó.
Egészen a mostani munkahelyem előttig. Ott 3,5 évet voltam, de végig kívülallonak éreztem magam, de az emberek miatt. Tök hideg, rideg, fura volt majdnem mindenki.
De a legrosszabb pont a két legközvetlenebb felettem volt.
Váltottam. Azóta újra otthon érzem magam, jó emberek között vagyok.
Én azon csodálkozom, hogy van olyan, aki szivesen megy a munkahelyére. Én tpbb munkahelyet megjártam már. De a munkahely csak munkahely...
Ha megvan a kényszeres jópofizás és nem eszik meg egymást, már "jónak mondható".
De akkor is csak munkahely és mint olyan, csak a teljesítésről, kényszerröl szól. A legjobb helyen sem esne jól napi 8 ora büntetés.
Úgyhogy az összes undoritó úgy, ahogy van.
Van olyan, hogy telik-múlik az idő, mégse "szokja meg a cipőt" az ember...
Viszont én is voltam már úgy, hogy hónapokba tellett, mire megszoktam egy munkahelyet. Egyszerűen nehezen fogadtak be, pedig tényleg igyekeztem, de eléggé zárt közösség volt ott. Aztán hellyel-közzel okés lett.
Lehet, hogy Nálad is ez a helyzet?
Járj azért nyitott szemmel, hátha lesz jobb.
3-as: Az az igazság, hogy minden tekintetben jó, szerethető munkahelyem nekem is évekkel ezelőtt volt utoljára. Azóta sem találok olyanokat, mint a korábbiak voltak. Sajnos. A jelenlegi állásom is ingatag. Kissé kezdek belefásulni az egészbe, de hát, pénzből élünk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!