Miért kellene örülnöm az öcsém születésének?

1. Semmi közöd apádék döntéséhez.

2. Nem a te nyakadra született a féltestvéred.

3. Apád MÉG CSAK 50 éves. Simán felneveli az anyjával együtt, diplomát is ad a kezébe.

4. Mi 7-en vagyunk testvérek. Szépen jöttünk egymás után. Tisztességes polgári nevelést kaptunk, semmiben nem szenvedtünk hiányt, összetartó testvérek vagyunk. Anyám 40 éves volt, apám 49, amikor a legkisebb öcsém született, én meg 21.

Mindannyian diplomát kaptunk, volt, aki mellé szakmát is.

Csak azért írtam le, mert édes mindegy, hogy egy férfi 47 -50 évesen az elso házasságában, vagy a másodikban vállal még gyereket.

Senki sem úgy indít, hogy előbb fog meghalni, és nem tudja őket felnevelni.

Ami persze akár fiatalon is bekövetkezhet.

Szóval, ami zavaró az én szememben, hogy nem tartozik neked elszámolással, hogy vállal-e még gyereket, vagy sem. Ilyen formán abszolút semmi közöd hozzá.

Es akkor tényleg ott a kisördög, hogy vajon mi a te indítékod, hogy elutasítod a kistestvéredet, aki nem kérte, hogy életre hívják.

Apád szeretete a végtelenségig osztható a gyerekei között.

A majdani örökség pedig valóban eggyel több felé oszlik.

Szóval: törődj bele, hogy semmi közöd ahhoz, hogy apád így döntött. Nyilván boldog a feleségével, akinek szintén joga, hogy anya legyen és boldog családban, közösen neveljék fel a picit.

Mondok én neked vadabbat. Az 55 éves ismerősöm egy 24 éves nőt vett el másodiknak, egymás után 4 gyerekük született. Mindegyik diplomás. Még ma is sportol, teniszezik, evez, kutyabaja. Sőt, a boldog család, a gyerekek tartósítanak. Bizony.

Miért ugatsz úgy, hogy nem is ismersz minket? Apad szeretete a végtelenségig osztható... ezért vagyunk lepattintva már a nő terhességi tesztje óta.

50 évesek, és már megy a duma, hogy itt fáj ott fáj, amott fáj. Majd 5 év múlva ők fognak a gyerekkel focizni? Nem hiszem.

Az meg, hogy nálatok hogy volt meg egy családban, ahol a lányakorú feleség unokát szült a férjének hogy volt, mint volt, az miért releváns, hogy nálunk is így van?

Akik temetik az 50 éveseket,azoknak majd 50 évesen jusson eszükbe,hogy fiatalon hogyan gondolkodtak róluk. 30 évesen én is azt gondoltam,hogy "úristen,50 éves,lassan elpatkol!" Apám 44 volt,mikor meghalt. Sokan 80 fölött még vígan élnek. Ilyen az élet.

Teljesn egyetértek Veled,#61!!!

"Azért nem mindegy hogy az az 50 éves mit akar, mit csinál. Lehet munkahelyet váltani, lehet vállalkozást elindítani, de gyereket vállalni elég rizikós, főleg hogy az 50 éves anyuka már nagymama."

Konkrétan magánügye, hogy mit csinál. Ha gyereket akar, akkor gyereket, ha épp azt találja ki, hogy klasszikus balettet akar tanulni, akkor azt. Az ő dolga. Neked egy dolgod van, elfogadni.

66!

Addig, amíg kérdést nem tesz fel róla.