Miért kellene örülnöm az öcsém születésének?

"Akárhányszor megkérdezik, egy testvért mondok"

Ez elég gusztustalan dolog szerintem.

"kis túlzással lehetnék az anyja"

És ennek most mi köze az egészhez?

"rendesen zavart, hogy ott van egy kisbaba"

Na még te mennyire zavartad a jelenléteddel a családi vacsorát, x évvel ezelőtt.

Nem kell örülnöd. Miért kéne? Számon kérték rajtad?

Egyébként meg ha nem laksz már az apádékkal, akkor téged ez nem nagyon érint közvetlenül, nemigaz?

2

Erről a gyerek igazán nem tehet.

Attól pedig, mert nagy a korkülönbség, ő még a testvéred marad. Lehet, hogy nem érzed annak, de ennek ellensúlyozása érdekében NEKED kell tenned. Lehetnél az anyja, de nem vagy. Nevezd testvérnek, mostohatestvérnek, vagy apád gyerekének. Az apátok attól még ugyanaz lesz. Nem kell úgy szeretedned, mint a 17 éves húgodat. Csak tiszteld meg apádat annyival és azt a gyereket, aki semmiről nem tehet, hogy elfogadod a döntését apádnak és velük örülsz, ha boldogok.

Az meg, hogy a családi eseményen zavart a kisgyerek...féltékeny vagy, vagy mi? Egyszer neked, meg a húgodnak is lesz gyereke. Nem mész többet társaságba velük, nehogy idegesítsenek valakit? Gyerekes a gondolkodásod. Nőjj fel és vegyél egy kis erőt magadon.

Nem kell örülnöd, bár akkor nem értem, miért tartod a karodban egyáltalán.

Túlzás nélkül lehetne a tiéd, és ezért valószínűleg ő sem fog sosem testvérként hivatkozni rátok. Emiatt se kell rosszul érezni magad. Egyikőtöknek sem hibája, hogy nem együtt nőttetek fel.

A szüleiteknek van szerepe abban, hogy ilyen későn vállaltak babát, na meg abban is, hogy 23 évesen hisztis tiniként viselkedsz, mert téged zavar a tesód.

Ugyanilyen szituációban voltam. A nő hamarabb lett terhes, minthogy megismertem volna személyesen. Én azért haragudtam, mert tudtam, hogy nem fognak együtt maradni, és szerintem (kortól függetlenül is) felelőtlenség ilyen hamar gyereket vállalni. A születése után hónapokon belül szét is mentek, pont mint nálam.

Én megértem, ha nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, ugyanígy voltam vele én is. Felborult egy rend, amiben eddig éltél. Viszont majd ahogy telik az idő, neki is kialakul a saját személyisége és el fogod tudni fogadni, hogy ő is létezik. Ezt az egészet nem holnap fogod megszokni. Nekem is évekbe telt, mire felnőtt fejjel másképp álltam a dolgokhoz. De az ember az idő múltával átértékeli a kapcsolatait és majd te is máshogy fogsz hozzáállni. Nem mondom, hogy igazi testvéri szeretet lesz köztetek, ez ebben a felállásban, ilyen korkülönbséggel sok mindenen múlik. De majd meglátod, hogy ő is csak egy ember aki nem tehet arról, hogy a szülei most döntöttek a gyerekvállalás mellett.