Miért kellene örülnöm az öcsém születésének?

igazából már 13 évesen is lehettek vna kb az anyja.. de ettől még nem tehet a gyerek semmirol. a szülei hülyék.

Sosem fogom megérteni az ilyeneket, akik 50 évesen vállalnak gyereket. Teljesen megértelek, ebben semmi jó nincsen.

Én nem értem meg. Ha a szüleinek mondaná meg mit gondol, azt érteném. De az agresszív, kirekesztő magatartást afelé aki vétlen.. na az hányinger. megint az fog fizetni aki semmiről sem tehet.

Ki beszélt itt utálatról? Leírtam egy szóval is, hogy utálom? Vagy hogy hibáztatom valamiért? Olvassátok el, agyasok. Pont hogy nem erről van szó.

Kedves Kérdező! 20 voltam, amikor az édesanyám terhes lett a húgommal. Előtte kirakott otthonról, nappalis egyetemistaként, mert nem fértünk volna el. Nem voltunk nagyon jóban. Mikor megszületett, bementem a kórházba, és elhatároztam, hogy miatta újra szóba állok az anyámmal. Mert az, hogy ezzel a gyerekkel milyen kapcsolatban leszel, még nagyon sokáig egyetlen emberen múlik. Rajtad. Ha a testvére akarsz lenni, testvérek lesztek. Ha nem akarsz, közötök sem lesz egymáshoz. Én azt választottam, hogy testvérek leszünk és igyekeztem ezért mindent megtenni. Ma 22 éves, én 42 vagyok. És a testvérem. De ez az én döntésem volt, amibe ő belenőtt közben. Te dönthetsz teljesen máshogy és lehet, hogy az lesz a jó. De akárhogy döntesz, ennek a felelőssége a tiéd, egyszerűen azért, mert az övé nem tud lenni, ő csecsemő, te meg felnőtt vagy. Ha eldöntötted, akkor csináld annak megfelelően. Ennyi az egész.

Nálunk uez a helyzet. Csak én a baba anyja vagyok. A párom gyerekével(24) tök jó a viszonyunk,mint a gyerek születése előtt. De a gyerekünket levegőnek nézi. Kezébe sem vette soha,közös családi rendezvényen sem erőltetem a találkozást,hogy ne b@sztassák a rokonok a nagytesót,hogy "jaj,de cuki a kistesód!"Elég nehéz volt ezt elfogadni,az apjának még nehezebb,de ezt nem lehet erőltetni. Én sosem fogom emlegetni nekik,hogy ők féltestvérek,foglalkozzanak egymással. Eleinte én is hisztis,féltékeny tini viselkedésnek tartottam ezt,de egy páran kioktattak,hogy akkora a korkülönbség,hogy igazából ők senkik egymásnak,amivel még mindig nem értek 100%-ban egyet,de már leszarom a szitut. Szerencsére vannak,akik szeretik a gyerekemet,a többi meg nem érdekel már......

Függetlenül attól, hogy hogy érzel, öcséd született, és igenis szeretned kell őt. Ahogy mindenki más, ő sem tehet arról, hová és mikor születik, te pedig - ahogy írod - 23 évesnél idősebb vagy, tehát bőven vagy annyira érett, hogy ezt tudjad kezelni. Próbáld benne az életet, a szeretetre vágyó kisbabát látni, és eszerint viszonyulni hozzá. Gondolj bele, milyen érzés lenne rádöbbennie, hogy valaki a közvetlen környezetében nem szereti, és fogalma sincs, hogy miért. Ne legyél oka a szomorúságának, helyette fedezd fel benne a vérrokonodat, a boldogságra, szeretetre vágyó kisgyermeket. Legyél vele jó viszonyban, és ha nagyobb lesz, segítsd őt tapasztalatoddal, támogatásoddal. Hogy mi a jó a születésében? Az, hogy emberi élet jött vele a világra, és ha szereted őt, akkor értékkel telnek meg napjaid.

"a többi meg nem érdekel már" De a gyerekedet érdekelni fogja, mert nem fogja érteni mi rosszat tett, miért ilyen vele a tesója. És amilyennek a gyerekek: magát fogja okolni az elutasítás miatt.