Az miért van, hogy az apuka nem tartja a kapcsolatot születése óta a gyerekével, de vergődik, hogy nem kötődik hozzá? Bővebben lent

Az anyám és a vérszerint apám már születésem előtt szétmentek, anyukám és az élettársa nevelt engem, akit apának hívok. Fél éve meghalt anyum, és a rendes apukám, aki felnevelt, ő nevel most is, vele élek én és a testvérem, ő visz el pszichológushoz, teljes mértékig mellettem áll, még középsuliba járok.

A vérszerinti apámmal rendesen 3-4 alkalommal találkoztam (ha azt nem vesszük figyelembe, hogy összefutottunk a faluba vagy városnapon, akkor hivatalosan 3-4szer hívott el magához). Ő újranősült, lett 3 gyereke, van két húgom és egy öcsém, akikkel szintén ennyiszer találkoztam, mégcsak köszönő viszonyban sem vagyunk.

Amikor ott voltam, idegenként voltam kezelve, és éveken keresztül mondták el mindenkinek, hogy véletlenül eltörtem valamit.

Anyukám halála után felvették velem a kapcsolatot, viszont nagyon gázul viselkedtek, mintha leereszkedtek volna hozzám, érezzem magam megtisztelve, hogy ott vagyok. Apám arcán egy csepp fájdalmat nem láttam, mégcsak nem is próbálta mutatni, hogy valamilyen szinten megviselte, hogy a legelső szerelme meghalt, és azt éreztem, hogyha én ott elsírnám magam a fájdalom miatt, még örülnének is neki, főleg a húgom és az apám felesége. A részvétnyilvánítás sem volt olyan, amilyen kellett volna.

Majd jött az arcul csapás, amikor szóba hoztam, hogy én nem X vagyok, hanem Y, megváltoztattam a rendes apukám nevére a vezetéknevemet. Erre felháborodtak, mindannyian. A 10 év körüli öcsém is lek-zott, én kimentem.

Az volt a baja, hogy nem tudott velem kialakítani semmilyen kapcsolatot, de meg se próbálta, anyámat terhesen otthagyta.