Aki kevés a családi élethez, az hogy lehetne több?

fel kéne nőni. gyereket is csak utána kellett volna vállalni. a társadalomnak is jobb lenne, ha felnőttektől várna gyereket.

egyébként meg most sem késő. ha már elgondolkodtál rajta, az jó jel. a változtatás rajtad múlik. tűzz ki először kis célokat magad elé. pl. vezess naptárt az időpontokról. és keresd meg, amit saját örömödre csinálnál.

"mindig el kell engedjék, hol a rendet, hol a tisztaságot, hol a főzést, vagy a fodrászt, vagy az edzést, vagy a szexet"

Maximalista vagy, az a bajod. Azt engedd el! :)

Egyszerűen nem hiszem el, hogy régen minden de minden belefért a napjaidba. Hol a matek házit kellett elengedned, hol a rendcsinálást, hol a pontosan érkezést, hogy az egészséges táplálkozást, stb. Ilyen az élete mindenkinek. :)

Ne nézegesd annyit a facét, az instát meg a többit, az segít! A többiek élete sem olyan, mint amit ott látsz, abban biztos lehetsz.

Igaza van az egyik válaszolónak,itt a te bajod ,hogy ezt várja a társadalom.Nem minden nő alkalmas az anyaszerepre,ezt el kellene fogadja a társadalom is,az olyan ne vállaljon gyereket aki nem érez késztetést rà,vagy várjon ,amíg úgy nem érzi,megérett rá.Én pl a húszas éveimben el se tudtam képzelni,hogy nekem gyerekem legyen,miután betöltöttem a 30-at kezdett hiányozni,úgy éreztem nem teljes az életem,32 évesen lettem anya.

Ezt visszacsinálni már nem lehet,kérdező,biztos sok örömöt is adnak a gyerekek,főleg,hogy ikrek,én szerettem volna pl ikergyermekeket.Koncentrálj inkább ezekre a dolgokra,szerintem bénának és bambának sokszor minden anya érzi magát,de ez nem így van -:)Fel a fejjel!

"Nem tudtam, hogy nem fogom bírni az anyaságot meg a családi életet, a gyerekkel való gondokat."

Pedig aki látott már gyereket közelről, az tudhatja, hogy ennél idegőrlőbb, fárasztóbb dolog nincs. Hát mindegy, most már tudod.

"Másoknak meg olyan jól megy, én meg semmit nem vagyok képes teljesíteni."

Honnan tudod te, hogy másoknak mi megy jól? Nem látsz be a 4 fal közé. Aki nagyon tökéletesnek tűnik, az lehet, hogy már évek óta nem kefélt, és azért csillog minden otthon, mert a takarításmániájával azt leplezi, hogy milyen szar az élete. Múltkor itt is volt egy ilyen kérdés. A gyerekével meg kb. annyit foglalkozik, hogy a kezébe adja a tabletet. Én egyetlen szupernőt ismerek, akinek TÉNYLEG minden ment és elképesztő, az anyámat. De az emberek zöme nem ilyen és nem is kell ilyennek lenni. Én nem is akarnék, mert pont az ő példáján láttam, hogy ehhez mennyi energia kell, bennem egy év alatt nincs annyi, mint benne 1 nap alatt. :D Nem vagyunk egyformák.

"Plusz feledékeny vagyok, hiába írom fel mindenhova,"

1 helyre írj fel mindent, ne kis cetlikre. Ha meg nem vagy biztos vmiben, inkább kérdezz rá.

"Most meg az ikrek miatt nincs egy szabad percem se, ami engem feltölt (semmit tevés, magány), már nincs az életemben"

Csinálj magadnak énidőt. Én ha máshogy nem működne, egyszerűen a férjem kezébe nyomnám a gyerekeket és elhúznék egy pár napra. :D

"Ezeket nem belső késztetés miatt csinálom, hanem mert ezt várja a társadalom."

Az utolsó amit figyelembe kell venni, hogy mit vár a társadalom. Egyébként nem vár semmit. Mi az, hogy társadalom? Egy fogalom. Azt döntsd el, hogy te mit akarsz és annak felelj meg!

"Nem minden nő alkalmas az anyaszerepre,ezt el kellene fogadja a társadalom is"

Nagyon is jól elfogadja, pont ezért születik egyre kevesebb gyerek a társadalmunkban.

Egyrészt szerintem a legtöbb anyuka küzd az ilyen "elvárásokkal" és nagyon kevesen tudnak mindenben a toppon lenni, hogy egyszerre legyen tisztaság, rend, boldog baba, boldog anya, boldog apa.

Tévképzet hogy MINDENT rendben tud tartani egy ember. Különösen ha személyiségéből fakadóan szüksége van üresjáratra, magányra. Attól nem leszel rossz anya. A férjed mit szokott otthon ténykedni? Foglalkozik a lakással, gyerekekkel? Átveszi őket hogy te tudj egyedül lenni?

Tök megértem hogy hiányzik a lustulás, én is ilyen személyiség vagyok, ezért sincs gyerekem. Gyötörne a lelkiismeret ha bármiben a gyerek hiányt szenvedne, ezért hajtanám magam, de nem való nekem az az élet ahol anyuka tiptop reggel hattól este tizenyegyig. Nálam bevetetlen az ágy mert benne alszik a macska napközben, néha koszos a tűzhely, néha felgyűlik a mosatlan, én meg egész nap filmezek vagy üldögélek a kertben, mert kell a kikapcsolódás.

Nem mindenkinek való a család!

Az a baj,hogy a médiában erről senki se beszél,az igazat nem szeretik hallani az emberek.

Sajnos ez a végeredmény,kiégett,frusztrált emberek.

A családod hol van? Hol a férj, anyukád, testvéred, anyós? Valaki csak tud segíteni. Azért ikreket nem könnyű nevelni. Tanítsd őket a tisztaságra, kérd meg párodat, hogy porszívózzon vagy mosogasson el, főzzön vacsorát stb.

Itt nem azzal van baj, hogy nem vagy elég jó, hanem hogy mindent magadra vállalsz. Kérj segítséget! Használd a mobilodat, állíts be ébresztőt időpontok előttre (pl ha délután 4-kor menned kell fodrászhoz, akkor aznap reggel legyen egy jelzés és majd fél4-kor is (el is lehet nevezni az ébresztőt, ami addig szól amíg ki nem nyomod). Hívd el gyakrabban családtagodat (testvér, szülő anyós), hogy amíg rendbe teszed a lakást/magadat, addig játsszon már kint az udvaron/játszótéren a gyerekekkel.

Ez teljesen elfogadott és megérdemled. Férjedet is neveld rá arra, hogy ő az apa, de férj is - magyarul ő is a házimunka részese és érted is felel, plusz a gyerekekről is gondoskodjon.

Igaz nekünk még nincs gyerekünk, de párommal szinte mindent megfelezünk már összeköltözésünk óta. Mindketten melózunk, felváltva takarítunk, együtt főzünk stb. Próbáld ránevelni és nyíltan beszélgess vele, mondd el a nehézségeidet és kérd meg, hogy segítsen.