Akit nem támogat a családja, az honnan nyer erőt az élethez?
Nincs munkám, nincs pénzem, és nem találok új munkát. Nem tudom, mi lesz velem, egyelőre kegyelemkenyéren élek egy ismerősnél, de ki tudja, ez meddig tart.
A családomtól kértem segítséget, de semmit nem kaptam, csak hogy egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok, és bezzeg ha ezt vagy azt másképp csináltam volna tíz éve... az egy dolog, hogy anyagi támogatást semmit nem kaptam tőlük, pedig tudják hogy nagy szükségem van rá, de még egy jó szót is sajnálnak tőlem.
Egyre inkább kezdek depresszióba csúszni azt hiszem, nem látom értelmét az egésznek. Ha most innen elküldenek, szó szerint hajléktalan leszek. Azt meg végképp nem tudnám elviselni. És a gondolatot sem, hogy senkit nem érdeklek. Nem látom, hova kapaszkodhatnék, hogy újra talpra álljak. Már egy normális motivációs levelet nem bírok megírni, mert annyira hazugnak érzem, miért engem válasszanak? Ha jót akarnak, ne engem válasszanak. Az állásinterjúkon sem tudom elképzelni, hogy jól szerepelhetnék. Csak az jár a fejemben, hogy minek törjem magam egyáltalán?
Honnan lehet erőt nyerni, hogy értelmét lássam annak, hogy élek? Momentán őszintén nem látom, hogy értelme lenne az életemnek. Értelmetlenül meg nem akarok élni.
A családodnak megvan a saját gondja-baja, egy felnött ember ne másoktól várja azt, hogy eltartsák.
Ha rájössz, hogy CSAK magadra számithatsz, akkor majd meglesz az a fellépésed, ami miatt felvesznek. Amig semmire nem vagy képes egyedül, addig ez látszik is rajtad, és ILYEN hozzáállással senkinem sem kellesz.
Nem értem, miért akarja sok ember, hogy mások oldják meg a problémáikat - a család nem arra van, hhogy rajtuk élösködjenek azok, akik nem képesen önálló életre.
Éppen azért vagy depressziv, mert MÁSOKTÓL vársz megoldást - állj a saját lábadra, és vállad a felelöséget magadért.
Én is csak azt tudom írni amit az első.
Segíts magadon az isten is megsegít.
Engem sem támogattak soha a szüleim. Én tudtam hogy soha nem is kérhetem meg hogy segítsenek. Így soha senkitől nem vártam el. Valahogy mindig úgy alakult hogy mindig jött valami jó.. Igaz, tenni is kell érte.
Barátoktól, szerelmétől (ha van) tud erőt meríteni az, aki hasonló vagy egyéb nehéz helyzetben van.
Azért írok, mert ismerős a szitu, sajnos.
Kitartást neked és fel a fejjel, szedd össze magad, minden jóra fordul!
Itt a kérdező nem megoldást vár a problémára, hanem támogatást, ami lendületet adhatna.
Azért kicsit durva, hogy ott tartunk, hogy az embert a saját családja utasítja el, és egy ismerőstől előbb kap "kegyelemkenyeret". És ez teljesen normálisnak van titulálva.
Ha pénzel nem is tudnak támogatni, a jó szó nem kerülne semmibe, és százszor többet ér, mint egy köteg pénz.
És ha jól veszem ki, itt nem is a pénzen van a lényeg, hanem, hogy így viselkednek veled.
A kérdés az, te valóban tettél-e olyasmit, ami erre indokot ad, vagy nekifutásból "tanulja meg kemény az élet, úgy csinálunk ezért mintha nem léteznénk, mert majd ha amúgy se leszünk, az neki csak jó lesz" mentalitás.
Ergo sose kaptál igazán támogatást.
Barátok, kapcsolatok, nem áll ám meg a világ a családnál, és ha idegenektől előbb kapod meg megbecsülést, támogatást, szeretetet, akkor bármennyire fájdalmas, nyitnod kell a világra és saját "családot" összeszedni.
Végzettséged van? Dolgoztál-e már?
A kilátástalanság most zabál téged, mert úgy érzed bármibe kapsz kudarcra van ítélve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!