Szeretethiány, magány, furcsa felfogas az élethez és életem legőszintebb vallomása és segítség kérése. Az én történetem?

Igen! sok emberhez szólok most szerintem vannak itt még ilyenek mint én. A történetem egészen gyermek korom óta érint amikor taknyos gyerkőc voltam. A családi helyzetem már elmondasok szerint megszületésem óta velünk kísérő tényező volt. Apám ivott sajnos...nem tudom mi okkal mert sosem volt nagy beszéd téma..meg nem is emlékszem már annyira sok idő eltelt,hogy nem emlékszem nagyobb koromra. Aztán jött az óvoda,iskola..nagyon jól éreztem magam óvodas koromba ezekre tisztán emlékszem...csínytevések miegymás:D egy akkori ottani óvoda társam és legjobb barátom aki utána általános iskolában is ugyan oda került csak épp ő évfolyam tarsam lett (annyira összehaverkodtunk,hogy az ő osztályaba ültem be, mert végig abban a tudatban voltam,hogy egy osztályba kerülünk.) Aztán halladtunk tovább! Felsőbb osztályok..valamiért én ilyen visszahúzodó természet voltam nem tudom,hogy miért talán a családi viszályok a veszekedések lelki trauma stb...tehat ennek a természetemnek vegül is kijöttem társaságokban mai napig is,de valahogy a batortalansagom és az,hogy én egészen az első sérelmeim utántól igazából ilyen magamba fordult ember lettem...voltak cikizések azért,de ezt ma már azért felfogtam,hogy azért voltak mert okot adtam rá azzal,hogy hagytam magam...szóval a tanulásban nem voltam valami jó..mert valahogy ezek miatt nem arra pontosítottam amire valóban kelett volna...szerintem itt ebben a történetben mindenki hibas volt egy kicsit a lavina elindulásában..aztán ugye tudtam volna ha akarok..mert sokan mondták,hogy megy ha érdekel! De nem így volt.. pedig a rajz nálam 5-ös volt rajversenyre akartak küldeni,de nem volt batorsagom ahhoz sem.. aztán otthon folyamatosan ment tönkre minden,ha azt mondanám,hogy kicsi dolgok törtentek akkor ma nem így lenne semmi...apám annyira rommá szokta inni magát,hogy azt sem tudta,hogy merre van. Az iszákos haverjai telefonjaról hivogatta anyámat az egyik ilyen "lavina indulás" nap akkor volt,de elötte voltak a kisebbek mikor részegen agreszzíveskedett..de ez rosszabb volt ezekre azért tisztán vissza emlékszem és nem valami jó élmények voltak...elhagyta a telefonjat és anyámmal órdibált a részeg haverja telefonjával beszélgetve hat meg voltam rémülve anyám meg mar akkor depis volt kicsit ahogy vissza emlékszem és azért ertettem meg idáig miért is ilyen picit ma is. Szóval megrémített minket az agresszívitasa..(mai napig tagadja,hogy ilyen lett volna.) De sajnos ilyen volt.Ha józan volt akkor jól éreztük magunkat,de sajnos a szenvedély a pia irant...a részegen való vezetés sem volt nála akadály sajnos...anyám meszebb dolgozott kicsit és éjjel vegzett aztán Apám ment érte tudta,hogy mennie kell mert megbeszélt volt és ivott.. volt egy hegyünk amit termeltünk mert mi ilyem falusi parasztok voltunk xD na kistermelők:) aztán persze dúkált hozza hegy is ahogy akkoriban mindenki és ma is teszik a hétköznapi emberek. De hát megvolt a kísertés és amikor már valaki alkoholista akkor nincs határ...aztán halottam,hogy mennie kell érte,de én többször láttam,hogy ivott a kannából bort es sunyiba meg is néztem mindig...lattam,hogy sokat ivott belőle és kb ilyen 5. Osztályos lehettem...eszembe jutott,hogy ez így totál egyenlő azzal,hogy sose látom őket így feltetlen mennem kell...es mentem és is...emlékszem folyamat beszéltem apamhoz,hogy el ne alugyon vagy valami nem tudom ösztön volt vagy mi,de erre emlékszem aztán végülis haza ertünk,de akkor azért vege lett részben a történetnek..útána volt kis igérgetés meg minden vegülis ami ilyenkor szokás. Aztán válás lett az egészből..nem ennyi dolog történt,de ez inkább az amikor valami vegleg erlromlott minden család tagomnál és nálam is. Szóval szüleim elvaltak én addig ki jártam az általanost...ballagás én mentem tanulni szakácsnak. Az első évemet ott jártam abba a városba ahol végeztem..aztán anyam össze jött egy hapival akit a meszebb melóhelyén ismert meg ahova korábban elmentünk a törtendtben. Anyám elköltözött én maradtam mamával és papával...tini kor stb haverok...ökörségek segítettem azért,de valamikor nem mert éppen nekem jatszanom kelett vagy éppen mit csináltam...aztán késöbb mikor mar nem tehettem volna ezt meg lelkiismeret furdalasom lett emiatt,de ez meg arrebb van. A szakmunkas az olyan volt,hogy egy gagyi suliba kerültem.Sokan mondtak,hogy milyen tuti meg minden,de mint mashol is ugyan vannak,de itt több rossz indulatu ember volt még is...általánosba én összetűzesbe kerültem egy 2-3 évvel idősebb fiúval. Aztán kiszemelt magának mert látta,hogy milyen sebezhető vagyok..az első éves sulim végén már meg is vertek...hadne momdjam,hogy milyen elv alapjám. A többen egy embert elv. Nem csak engem bantalmaztak,de senki nem szólt semmit..inkább magába fordult csak. Aztán a második évemet mar egy nagyobb városba folytattam sokkal jobb körülmények között,de arra a szüleim szakítása,az hogy anyám elköltözött..és az,hogy nem tudtam kezelni arra még rájött a beilleszkedési nehezség is és emiatt folytatódott a tanulási nehézség...ott is voltak piszkálódások...mert szakmunkás nalunk ez a kiváltság egyenlő volt a legrosszabb tanulók gyüjtőhelyével...szoval ott mar batrabb lettem azért es ez megint a magamra való hívogatást eredményezte...megint megtaláltak azon emberi réteg legalja akik ma is inkább csak ilyeneket csinál és felőtt korában csak a bőrtönt latogatja sokak számára le is esik,hogy kikre gondolok,de vannak jó barátaim a mai napig akik pedig jól és ezért nem általánosítom őket.Szóval betaláltak de annyak vége is lett hamar...engem meghúztak mert otthon addig minden összeomlott. Én sokat jártam hetvegente anyámékhoz igy jóba lettem a nevelőapámmal sokat segítettem neki...aztán ott ismertem meg életem első nagy szerelmét...nagyon jóba lettünk szinte azonnal...nagy szerelem volt,de idő közbe született egy féltesóm egy kishúg eltervezett esküvő jobb,boldogabb élet reménye az én részemre,anyáméra mindenkiére,de nem így lett nevelő apám megbetegedett rákot diagnosztizáltak nála és hamar el is vitte.Sajnos akkoriban volt ez a Svájci frank alapú hitel amit annó mamám,papám,anyám és apám közösen vettek fel es írtak alá,de aki kepben van az tudja,hogy napjainkba ki,hogy járt vele...anno apám nem dolgkzott anyám ugye kesőbb elment...de közösen fizette mindenki a kölcsönt amiből tudta...apámat kivéve...de annyira felhúzták,hogy elveszítettük...ekkor halt meg nevelőapám és én akkor rosz helyen voltam rossz időben...mert voltak drogos osztalytársak. Belekeveredtem nem kell nagy dolgokra gondolni,de éppen elég volt ahhoz ami lehúz.Sajnálat a családom irant amik törtentek,de ez volt a vigasz nem jó vigasz...aztán nemsokra rá papám is meghalt...számomra mindennek vége lett...teljesen összeborúlt minden nekem akkor a barátnők se szolgált megnyeréssel arra,hogy keressek megoldast..lelkiismeret furdalas a papám iránt..mert vitatkoztunk azért mert hülye kis fiatal pancser voltam..mindennek vége lett nem tudtam mosollyal elbúcsúzni tőle...hanem még a temetesén is betepve mentem el...megbocsálthatatlan magamnak minden..akkori barátnőmmel 3 évig voltam együtt,de én mikor vele is voltam depressziós voltam öngyilkos hajlamok...nem akrtam élni pedig volt egy gyönyörű barátnőm,de én úgy éreztem magam mintha nem szeretne ugye a depresszió tipikus tünete. A vége fele mar mimdig ilyeneket mondtam,hogy ha meglanék akkor se hianyoznák senkinek ő meg melettem mondta,hogy de nekem....en meg folytattam minden hétvégén de én leugrok innen aztán vége,de én itt vagyok veled...szoval ilyenek meg folyamatosan azt éreztem,hogy senki nem szeret pedig anyám is melettem volt meg igazából mindenki,de még is egyre csak egyedül éreztem megam..aztán olyan dolgok jöttek rám,hogy vartam valamit a baratnőmtől,de ha nem azt kaptam akkor megsértődtem és szegény nem tudta,hogy mi a baj...megjegyzem,hogy itt meg nem drogoztam és ezek a tünetek ma is megvannak es erre keresem a választ hogy miért is!? aztán a barátnőm szüleivel is bátortalan voltam meg ha közösen mentünk valahova szótlan és bátortalan így írnám le,de ma is megban ez,de igazából könnyebb valamennyivel..aztán nem jöttünk ki szakított velem...később kiderült,hogy rájött,hogy drogozok pedig akkoriban erre nagyon figyeltem,de a szakítás után mar nem érdekelt semmi...akkor mar dolgoztam így volt keresetem szóval néha néha becsúrrant egy kiadós penz szórás....meglett a jogsim igazából saját autó...aztán a bioról átszoktam a fűre...ami sajnos mára már hétvégéből átment minden napossá,de azóta se baratnőm nem volt se semmi ilyesmi..sok kudarcon vagyok túl és az exem óta minden csalódás utan egyre jobban rosszúl vagyok és nincs önbizalmam...pedig vannak jeletkezők és sokan mondják,hogy pedig én tévedek a saját magammal való megítéléslben..de valahogy a tünetek fennt állnak...ragszkodó és nagyon hamar bele szeretek valakibe aztán vagy puffanok vagy sértődés lesz mert nem azt kapom amit szereretnék kapni...ma is vannak napok mikor nem akarok élni és mikor sírva fakadok aztán eldöntöm,hogy ennek vége,de mimdig malyd....szóval segítség kellene egy kis ötlet,tanács vagy nem is tudom..jelenleg előnyös pozícióban dolgozom megbecsülnek...szeretnek, és a családban is rendben vagyunk anyam új tarsat talált én együtt lakunk még egyenlőre,de benne maradtam a multban..és így hogy szinte az egész életem leírtam talán könnyeb lesz nekem segíteni szóval újra önmagam akarok lenni...szeretek és szerentek is masoknak segíteni...egy jó lelkü személynek tartom magam,de valtozni akarok