Zavar a magány?

Minden tiszteletem költő Úr! Engedje meg, hogy vizuálisan szemléltessem az én magányomat. [link]

Valahogy így néz ki és igen zavar 🤣

A magány legalább valami. Egy érzés, nem az a gyilkos üresség.

Kellemes vágyódás ami semmiben nem tud feloldódni. Kivéve a képzeletben talán, amikor csak ülök és megy egy film a fejemben ami pár pillanatra felvidít, vagy amikor éjjel lefekszem és a sötétben már a párna vagy a paplan is egészen emberszerű lesz. Utóbbi világa az alvás előtti relaxált érzéssel párosítva az egyik legcsodálatosabb érzés, ezért is készít ki az inszomnia. Mi az hogy ezt is megvonták már...

Eddig nem zavart,de most már olyan állomásához érkeztem a sorsomnak, ami nagy jelentőségű, és nagyok a nehézségek is. Már jó lenne egy társ. Ebben az évben jött ez elő bennem, hogy jó lenne valaki, akit napi szinten ölelhetek, aki ott van, és támogat, és persze én is támogatnám őt. Szóval , akivel együtt élhetnénk pl, vagy gyakran találkoznánk, egy csapat lennénk, társak.

Biztonságérzet, kiegyensúlyozottság, kényelem, harmónia.

Most ezek a szavak még csak úgy eszembe jutottak ide, szóval gondoltam leírom. Talán ide illenek, jók ide.

Ha a magányomnak neve lenne, biztos olyan lenne, amit nem lehet becézni. Folyton benéz az ablakon. Kinézek, hogy lássak valami őszit, szürke eget, kopasz fákat, fénytelen zöldet, ő pedig a hideg pázsiton fetreng, rám mered, és én úgy húzódok vissza a függönytől, hogy azt kívánom, bár karokat növesztenének a fűszálak vagy a levelek, és fognák meg a kezem, ha már én úgysem sétálhatok kézen fogva felettük valakivel, aki minden mozdulatomból képes leolvasni, milyen érzés azt a pontot kutatni a szemeimmel, amibe nem lóg a magány, keserűvé színezve a látképet. És mindent kényszeresen összefogdos, mint egy baba, akinek még a tenyerén van az étlap. Összemagányozza. Nem ihatok a kedvenc bögrémből anélkül, hogy ne legyen rajta a nyoma. Mellém fekszik éjjelente, de még csak válla sincs, amire ráhajthatnám a fejem. Dobálja utánam a szavakat szüntelen, és én nem tudom eldönteni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm. Ő legalább itt van. Bár a társasága inkább nyomasztó, mintsem szórakoztató, annak ellenére, hogy igen jó humora van, őszinte. A legőszintébb, amit valaha ismertem. Olyan kegyetlen természetességgel mondd ki mindent, hogy miközben az általa okozott sebeimet próbálom sebtapaszokkal leragasztgatni csak azt tudom mondani, hogy köszönöm. És senki sem hallja, ahogy ezt mondom a függöny mögött állva.

Arra a nyugalomra vágyom, amit a magányom hiánya okoz.

Csatlakozhatok magányhavernak?

Én szeretnék a magànyhaverod lenni, már ha pesti vagy, és hajlandò találkozni. Elképzelhetetlen és keserü ezt mondani, de minden szavadat értem ,érzem -és valamennyi vájja a husom.

25f