Nem találok senki hozzám hasonlót, és nagyon egyedül érzem magam. Mit tehetnék?

Nyiss a világ felé.....

Ugyanígy vagyok. 17F

Nem vagyok benne biztos de talán jobb is, mivel én könnyen ismerkedem és valahogy bárkivel barátkozom össze x idő mulva én vagyok a szar for no reason (legalábbis nem mondja)nem értem miért nem lehet találni olyan embert aki nem otthagy a szarban hanem segít onnan kijönni mert persze minek segíteni (valszeg én cseszek el valamit az addig oké de ha nem tudom mit akkor ott vagyok a hol a part szakad mert nem tudom min kell változtatnom. oder nem bennem van a hiba) szóval csak óvatosan sose hidd azt hogy ismered a másikat de ez nehéz dolog mert nem lehetsz túl gyanakvó mert akkor azzal elüldözöl mindenkit (like me, sajnos mindent túlgondolok) viszont ha pedig nem vagy elég óvatos akkor meg olyannak mondasz ek dolgokat akinek nem kéne pl mert az már sok az az illetőnek (like me ismét) sikeresen fordítva írtam le hogy mi volt előbb szóval először túlságosan biztam a "barátaimban" aztán meg már nem tudtam eléggé (its my life) ha gondolod írj privátot, jah ás a legkönnyebb a neten ismerkedni mert ugye anonimitás but ez a veszélye is mert nem tudod ki a másik erre jó pl egy skype (nem épp jó maga a skype de itt a videóhívásra gondoltam mert ugya akkor látod ki az illető) vagy akár discord,ts mert hangból is felismerhető azért hogy épp egy 60-évessel vagy egy 15 évessel beszélsz és hidd el ha megtalálod a saját közeged akkor jóval szabadabb leszel legalábbis ott. jah azthiszem ennyit akartam (the darkness is my home)

b+ olyan lettem mint a 80 éves néniket aki leul melléd a buszon és 1 megálló mulva tudod az egész élete történetét(és még azt mondom magamról hogy nem szeretek írni) nem vagyok nagyon bolond legalábis orvos még nem mondta (lehet magártott a friss levegő vagy i don't know) nah és pesrzse mindezt teszem hajnal fél 2 kor, ez teljen normális nem tudom mi baj van ezzel. 16/f