Miért van az, hogy az egyetemen senki nem szól hozzám, nem jön oda hozzám, hacsak nem én teszem meg az első lépést? 22F
nem tudom, miért ver az Isten már vagy 3 éve. Gimiben is hasonlóan éreztem, hogy csak akkor figyelnek rám az emberek, ha valami nagy hülyeséget csinálok, vagy ha valami információt akarnak tőlem kérni (mi volt a zh-ban, honnan lehet letölteni ezt meg azt,
ha én kezdeményezek, mindig felsülök azzal, hogy vagy nem tudok úgy improvizálni, hogy fenntartsam a beszélgetést, vagy egyszerűen meg se hallják azt, amit mondtam, kérdeztem. A beszélgetések borzasztóan egysíkúak, hamar elhalnak.
Azt látom az évfolyamomon, hogy már mindenki tartozik valahova, valakihez, én pedig az ilyen zárt csoportokat - még a nagy igyekezetem ellenére - se tudom "áttörni"... Eleinte még csak-csak volt önbizalmam, programokra mentem kisebb közösségekkel, de az elmúlt 1,5-2 év siralomház volt. Elvétve akad 1-1 olyan nap, amikor lendületesen tudok beszélgetni valakivel, de az is abba marad, amikor egy nálam menőbb arc érkezik a közelembe, aki elveszi a figyelmet, és rám se s*arik senki.
Próbáltam magam ülni, egyedül, de az még nyomasztóbb, mert előadások alatt/előtt látom, ahogy a többiek egymást szórakoztatják, ugratják, viccelődnek, jól elvannak.
Most csak ennyit írok, de tudnék akár 10000 oldalt is írni ezekről.
Csalódtam, mert azt hittem, az egyetemen jobb lesz, mint gimiben. Nem. Rosszabb. Kezdetben azt hittem, amíg együtt voltunk mindig 12-14-en, hogy jaj de jó, végre lesznek barátaim, el tudok vegyülni a többiek közé, olyan lehetek, mint a többi, és nem egy fura, csendes, nyomorék... Hiába próbálkoztam, nem mentem semmire. Életemben nem buliztam, nem volt csajom, nem szívtam el egy szál cigit, és még csak nem is csókolóztam. 22 éves fiú vagyok. Kezdem feladni...
Ti is írjátok le a tapasztalataitokat, kérdezzetek, segítsetek. Köszi
válasza:Magától nem fog megoldódni semmi. Nincs segítség emberek nélkül, nincsenek emberek segítség nélkül. Tudom, bár örülj neki, hogy még csak 3 éve "ver az Isten"...Hidd el mindig van olyan akinek rosszabb, erre kell gondolni.
Amúgy ezt a kérdést akár én is írhattam volna, ki is másolhatnám és be lehetne ide illeszteni válaszként, talán változtatni se kéne rajta.
Facebookon olykor úgy tűnik, hogy pl. az a lány engem nagyon kedvel: küldözgette a szíveket, amikor segítettem neki, buékot küldött, érdeklődött felőlem,még dicsért is stb.
Élőben: rám se néz, ha köszönök, épp csak kijön a száján 3 mp. fáziskéséssel egy "szia" vagy "helo"
Aztán volt egy lány, akivel elkezdtem összemelegedni; volt közös óránk, ami nagyban segített; küldte a jeleket, hogy zöld a lámpa --> tág pupilla, mosolygás, kedveskedés, elhívott magához egy házibuliba, amire nemet mondtam... Nem tudtam, ki lesz ott: idegen menő arcokat ki nem állhatom, a szép csajok levegőnek néznek
Minden csaj így viselkedik mint ezek?? Nem bírok kiigazodni az embereken.
bocsi, lemarad!!!!
aztán másnap előttem csókolta meg egy pasi, mintha mi sem történt volna... Ehhez mit szóltok?
válasza:Facebookot azt szépen el lehet felejteni, az egy más dimenzió. Amúgy is tévedésben vagy, nehogy már 22 évesen ezeken rugózz, hogy menő csávók meg stb... Olyan, mintha egy 16 éves szemüveges srác írta ezeket a sorokat a Tinis kategóriába. A kérdésed óra elestél? Beverted a fejed?
Vannak normális csajok te is tudod, ne a bulipics*kat keresd.
válasza:Nem akartam kiforgatni a szavaidat, csak kulturált hangnemben (szerintem) visszakérdeztem, hogy magyarázd meg, amit írtál...
Nem kell lenézni, mert a helyzetemből adódóan zavarnak a sikeresebb, jobb kedvű emberek, és ebből kifolyólag foglalkoztat a téma. Mintha nem is létezne ez a jelenség attól, hogy már felnőttünk.
*megjegyzem, a felnőttség nem úgy kezdődik, hogy pl. "hú, már 18 vagyok 3 perce, mostantól már nem beszélhetek azokról a témákról, mint egy 16 éves szemüveges"
**második megjegyzésem: semmi kisebbségi komplexust, gátlást nem okoz bennem az, hogy szemüveges vagyok. Sőt, még ezáltal okosabbnak is tűnök, mint aki nem hord szemüveget.
válasza:Valóban. A csevegést nem szeretem. Az eddigi összes barátommal úgy zajlottak a beszélgetések, hogy kulturált eszmecserét folytattunk, szinte mindenről. Ő elmondta az álláspontját, én meghallgattam, majd én is érveltem. Ide tartozik az is, amikor mindketten beszámolót tartottunk a velünk történt eseményekről. Szóval ide-oda pattog a labda. Olyan, mintha le lenne szabályozva, ki mikor beszélhet. A rihi-röhizés, egymás ugratása nem szokott megtörténni köztünk.
Főbb témák, amikről szeretek beszélgetni: foci (azon belül is a Barcelona; földrajz; világegyetem; Isten léte-nem léte; jog; élet nehézségei; stb... ilyen filozofikus témák.
Ahhoz, hogy tudjak csevegni, minimum 1 sört le kell gurítanom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!