Miért van az, hogy az egyetemen senki nem szól hozzám, nem jön oda hozzám, hacsak nem én teszem meg az első lépést? 22F
nem tudom, miért ver az Isten már vagy 3 éve. Gimiben is hasonlóan éreztem, hogy csak akkor figyelnek rám az emberek, ha valami nagy hülyeséget csinálok, vagy ha valami információt akarnak tőlem kérni (mi volt a zh-ban, honnan lehet letölteni ezt meg azt,
ha én kezdeményezek, mindig felsülök azzal, hogy vagy nem tudok úgy improvizálni, hogy fenntartsam a beszélgetést, vagy egyszerűen meg se hallják azt, amit mondtam, kérdeztem. A beszélgetések borzasztóan egysíkúak, hamar elhalnak.
Azt látom az évfolyamomon, hogy már mindenki tartozik valahova, valakihez, én pedig az ilyen zárt csoportokat - még a nagy igyekezetem ellenére - se tudom "áttörni"... Eleinte még csak-csak volt önbizalmam, programokra mentem kisebb közösségekkel, de az elmúlt 1,5-2 év siralomház volt. Elvétve akad 1-1 olyan nap, amikor lendületesen tudok beszélgetni valakivel, de az is abba marad, amikor egy nálam menőbb arc érkezik a közelembe, aki elveszi a figyelmet, és rám se s*arik senki.
Próbáltam magam ülni, egyedül, de az még nyomasztóbb, mert előadások alatt/előtt látom, ahogy a többiek egymást szórakoztatják, ugratják, viccelődnek, jól elvannak.
Most csak ennyit írok, de tudnék akár 10000 oldalt is írni ezekről.
Csalódtam, mert azt hittem, az egyetemen jobb lesz, mint gimiben. Nem. Rosszabb. Kezdetben azt hittem, amíg együtt voltunk mindig 12-14-en, hogy jaj de jó, végre lesznek barátaim, el tudok vegyülni a többiek közé, olyan lehetek, mint a többi, és nem egy fura, csendes, nyomorék... Hiába próbálkoztam, nem mentem semmire. Életemben nem buliztam, nem volt csajom, nem szívtam el egy szál cigit, és még csak nem is csókolóztam. 22 éves fiú vagyok. Kezdem feladni...
Ti is írjátok le a tapasztalataitokat, kérdezzetek, segítsetek. Köszi
válasza:Igazad van!! :)
Én is elkezdtem ezt az elkerülősdit játszani, de majd' megőrültem egy-két hét után, hogy senki, de senki nincs körülöttem, akivel tudnék barátkozni.
És amikor látom, hogy a többiek mennyire szeretik egymást... közös szelfiket készítenek, közösen járnak fesztiválokra, vagy mondjuk igényesebb rendezvényekre (most mindegy milyenekre), vagy nyaralni, akkor megszakad a szívem, hogy csak én maradok ki ezekből a brancsokból, és pl. akivel még a múltkor sokat sikerült beszélgetnem, most nem mellém ül, hanem azokhoz, akik az úgymond "jófejek".
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat!
Bár gyakran szoktam, de nem szeretem megjátszani magam, mert olyankor nem vagyok őszinte a többiekkel, ha indok nélkül mosolygok, nevetést színlelek, vagy számomra érdektelen témákról kezdek beszélgetni, hogy elvegyüljek a többiek között.
Rossz, mert mindig az az érzésem, hogy ha olyannak mutatnám magam, amilyen valójában vagyok, akkor nem szeretne senki, továbbá mi van, ha a többi ember is megjátsza magát, és nem őszinte velem.
Mi szeretnél lenni Ügyvéd,ügyész, bíró ?
Szerintem bármelyik területre mész nagy előny ha jó emberismereted van. Fontos hogy a többiek közt légy, megismerj ezerféle embertípust,ha olyan pályát választasz jó hasznát fogod venni.Meg tudod a kapcsolati tőke egyre nagyobb szerepet játszik itthon is hogy jó kapcsolatot ápolj sokakkal, a jövőre vonatkozóan fontos lesz.És lesz aki majd hazudik meg átver, meg olyan is akit első látásra nem találsz szimpatikusnak aztán az lesz a legjobb barátod.
De ehhez emberek között kell lenned.Nem vagyunk egyformák, hogy kinek mi a jó,ezért Neked kell eldöntened, hogy mi a jobb egyedül lenni mindig
vagy olyanokkal lenni akikkel nem mindig vagy egy hullámhosszon.Előbb utóbb Te is rátalálsz egy-két barátra majd.
Nem tudom, de talán ügyész vagy bíró.
Az emberismeretem szerintem jó, a tekintetben, hogy felismerem, ha valaki át akar verni, ha valaki hazudik, zavarban van, vagy nem kedvel engem, esetleg egy másik embert.
Viszont nagyon előítéletes vagyok. Ha belépek egy társaságba, az első benyomás alapján beskatulyázom, aztán később kiderülnek a jó tulajdonságai, amire nem adtam elég időt, így félreismertem az illetőt.
Próbálok erről a tulajdonságomról leszokni, de nem könnyű. Főleg, hogy azt látom, manapság mindenki az első benyomás alapján ítél(kezik). Érdekes, hogy mások előítéletességét nem tudom elviselni, amikor magam is az vagyok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!