Miért hiszi azt az összes egykori rossz tanuló, hogy ha családja lesz, és nincs osztályzat, akkor ettől megokosodik?

Kérdező!

Egyik:

Mi van ha az orvosnak tériszonya van? Akkor belőle sosem lesz ács. De fordítva még lehet. Erről beszéltem. Vannak olyan munkakörök melyek valamilyen testi, lelki, adottság nélkül nem űzhetőek. Azokat nem lehet megtanulni.

Másik:

Már nagyon kezdesz átmenni "fajelméletbe" Értékesebb ember... Ilyen nincs.

Kérdés: Kit tegyünk hidegre - valamelyik hozzátartozódat ('neagyisten téged) vagy a mindenség működését megfejtő tudóst?

Én nagyon jó tanuló voltam és ennek ellenére állítom voltak olyan osztálytársaim akik kitűnő létükre szörnyen buták volták.

Más a tudás és más az inteligenciai is, erre te magad kitűnő példát szolgáltatsz, biztos tanult ember vagy, de képes vagy ekkora hülyeséget leírni, hogy egyik ember értékesebb mint a másik.

A kérdező stílusát, valamint viselkedésének valószínűsíthető okait nem kívánom minősíteni, nincs rá szükség, megtette ezt ő maga.

A teória viszont nevetséges, már csak azért is, mert egy orvosnak, legyen bármilyen jó képességű is, hosszú évekbe telik, hogy megszerezze azt a bizonyos orvosi diplomát, szakosodjon, majd eljusson oda, hogy praktizálni is tudjon..ellenben pl egy egyszerű asztalos szakma kitanulása közel sem igényel ennyi időt, neki sem, de annak a "buta", "értéktelen" asztalosnak sem...nem értem, hogy a kettőt hogy lehet párhuzamba állítani.. Ez a provokatív, lekezelő stílus pedig csak a kérdező súlyos önértékelési problámáiról tesz tanúbizonyságot, felesleges felháborodni rajta.

Egyébként pedig, ami a jegyeket illeti, semmi közük a valós intelligenciához. Valóban könnyebben tanul, jegyez meg dolgokat, lát át összefüggéseket az, aki okos, intelligens,de ahhoz, hogy két véletlenszerűen kiválasztott ember képességeit csupán jegyek alapján össze tudjuk mérni, számtalan más tényezővel is tisztában kellene, hogy legyünk..például hogy ki mennyi időt szánt arra, hogy az adott osztályzatot elérje. Van, aki 'IQ'-ból megírja a mezei dolgozatot hármasra, más pedig, ugyan szorgalmasan tanult, így 5-öst ért el, de ha az előzőleg említett diákhoz hasonlóan ki sem nyitotta volna a könyvet, elképzelhető, hogy elégtelent ért volna a 'tudása'. Ilyen helyzetben ki tehát az 'okosabb'? Az, amiről a kérdező beszél, maximum szorgalom, kötelességtudatból eredő megfelelés a követelményeknek,esetleg műveltság, de semmi köze ahhoz, hogy ki mennyire okos, intelligens. Az élet nem ilyen fekete-fehér, ennyire ne legyünk már korlátoltak.

Mellesleg számtalan példát látok arra, hogy valaki kitűnő tanuló (egyetemen is!), mert az élete magolásból áll, de képtelen megbirkózni egy új helyzettel, alapvető élethelyzetekben előforduló problémákat megoldani, valamint sokszor logikus következtetéseket levonni, átlátni.

Tehát mégegyszer..csőlátásra vall ezt a két dolgot ilyen szorosan egymáshoz kötni. És nem, nem a fenenagy öntudat beszél belőlem, magam is egyetemre járok, általános iskolában kitűnő tanuló voltam, egy viszonylag erős gimnázium 'elit' osztályában is 4,4-4,9 között mozgott az átlagom, bár hozzáteszem, nem éppen szakadtam meg a tanulásban, viszonlag ritkán ültem le "tanulni".

Mellesleg én azt tapasztalom, hogy a kérdező hozzáállása éppenhogy a kitűnő, ámde átlagos képességű tanulók takarója..előszeretettel bizonygatják így maguknak, hogy ők mennyivel jobbak, okosabbak, mint mindenki más.