Barátnőm féltékeny az exfeleségemre. Érthető a reakció? Min változtassak?

"alapból nem mindennap, csak szinte mindennap megyek."

Cuki :DD

Ha egy gyerekes férfival lennék együtt, én örülnék hogy ennyire foglalkozik a gyerekével, különben eszembe sem jutna családalapításon gondolkodni vele. Viszont engem is aggasztana ez, hogy majdnem minden nap az exe házába járkál a párom, hiába "a gyerekhez megy". Pláne ha még akkor is oda megy, ha a napjában akad egy szabad óra. Muszáj minden esetben azt a szabad órát is arra áldozni, hogy elkocsikázz hozzájuk és játsz pár percet a fiaddal, aztán hazamenni? Tényleg lehetne mással is foglalkozni, ettől nem leszel rossz apa. Sokkal több értelme lenne, ha inkább pár napra nálatok lenne, elvinnétek kirándulni. Az exeddel kapcsolatban is sok érdekes dolog van. Ha semmi nincs köztetek és elvileg egyikőtök sem akar békülést, nehezen tudom elképzelni, hogy neki teljes mértékben rendben van, hogy szinte naponta ott vagy.

Ha hosszantartó kapcsolatra vágysz, ne jelentsd ki hogy neked a fiad az első bármi van. Ez szép és jó, de ép eszű ember ilyen esetben nem fog komolyat és hosszantartót tervezni. Ha összejönnék egy gyerekes pasival és ilyennel jönne, hogy a már meglévő gyerek mindenek felett van és azt látnám hogy létezni sem nagyon tud nélküle, akkor megkérdezném, hogy akkor velem hogy tervezi a közös életet? Hogy lesz így családunk?

Utolsonak nagyon igaza van. Nem kell azt erositeni a gyerekben, hogy a szulei lehetnek meg egyutt. Csirajaban el kell fojtani ezeket a dolgokat kulonben rossz vege lehet.

Egy ismerosom hamar kulonment a gyereke apjatol, a kislany akkor volt masfel eves. Tulajdonkeppen neki emlekei sincsenek arrol, hogy a szulei egyutt voltak valaha.

Azzal, hogy a gyerek közelében mindkét szülője ott van, az még nem feltétlen azt az illúziót erősíti a gyerekben, hogy anyu és apu együtt vannak. A kérdező is mesélte, hogy olyankor az anyuka elvonul, lefoglalja magát, amikor az apuka meglátogatja a kisfiát. De ez a felállás sem fog örökké tartani, mert a gyerek egyre nagyobb, egyre önállóbb lesz. 10 éves korára már eléri azt a kort, amikor tömegközlekedésssel a saját apukáját is meg tudja látogatni. Nem mellesleg ahogy egyre idősebb lesz a gyerek, annál elfoglaltabb is. A gyereknek nem lesz annyi ideje már az apukájára, és az apjának sem, ha az új nőtől gyereke lesz. Ezért is teszi jól a kérdező, hogy ápolja a kisfiával a kapcsolatot. A probléma itt az, hogy a válaszadók 99%-a nő és a kis mókusagyukkal csak addig jutnak el, hogy a férjnek nem kéne az exfeleséggel egy légtérben lennie. Olyan mintha a kérdezőt ledegradálnák egy agyatlan ösztönlénnyé. Mintha egy megbízható felnőtt férfi nem tudna különbséget tenni az aktuális barátnője és a gyermeke anyja között? És igen, ebben az esetben az exfeleség is fontos marad a kérdező életében, hiszen ő a kisfia anyja. Én értem, hogy a nőkben ez veleszületett dolog a lojalitásra való igény, viszont ezeket az ösztönket kordában kell tartani, különben az egész átmegy egy beteges féltékenykedésbe. Sok nő, aki gyerekes pasival jön össze azt képtelen megérteni, hogy a párjával való kapcsolat sosem lesz olyan, mint a többi megszokott párkapcsolat, mert itt a férfi gyereke és a volt párja továbbra is jelen lesznek. Csakis abban az esetben érdemes belevágni egy ilyen kapcsolatba, ha ezt az új nő teljes mértékben el tudja fogadni, és igen tetszik vagy sem tiszteletben kell tartania, a párját támogatnia kell benne, és alkalmazkodni kell. De ez még egyáltalán mem azt jelenti, hogy az új nőnek mindenről le kell mondania vagy mindent tűrnie kell, viszont együtt kell élnie azzal a tudattal, hogy bizony a párjának nem ő lesz az első. És igen, nem véletlenül tanácsolja sok okos nő azt: KERÜLD A GYEREKES PASIKAT!

Én meg azt mondom: csak akkor vágj bele, ha nem okoz neked akkora gondot, hogy nem te leszel az első a párod életében.

Utolsó, szerintem a te hozzászólásod degradáló:

-a nők a kis mókusagyukkal

Szerintem ez destruktív és nem segít.

Szóval a régi otthonodban töltöd a hétköznapi összes szabad perced,ha pedig szórakozásra vágysz akkor a barátnődhöz mész. Ez azért elég furán hangzik így.

Itt szerintem nem az elfogadással vagy a féltékenységgel van a probléma, hanem hogy senki sem szeret másodlagos lenni egy párkapcsolatban, és édesen mosolyogva várni, amíg a másiknak alkalmas. Főleg hogy együtt éltek.

Szerintem fordítva neked sem lenne ez kerek.