Hogyan fogadták a szüleitek/szülőként hogyan fogadtátok a gyereketek bejelentését, miszerint külföldre költözik?
Az én esetemben ez egy viszonylag hirtelen döntés, mostanában már úgy volt, hogy egy pár évig nem költözök, de amúgy már gyerekkorom óta ez az álmom, és ezt nagyon jól tudják. Nem is zárkóztak el attól, hogy "majd egyszer", de úgy gondolták, hogy ráérek a 20-as éveim második felében (na, én ezt nagyon nem így gondolom). A költözés biztos, már fel is mondtam a munkahelyemen, ezt még nem tudják, mert mindent személyesen szeretnék velük megbeszélni.
A ti szüleitek, akár más családtagok, közeli barátok hogyan reagáltak? Próbáltak érzelmileg zsarolni? Ha igen, azt hogy "győztétek" le? Van itt valaki, akivel emiatt megszakították a kapcsolatot? Ez azóta is tart, vagy újra felvettétek?
És a másik oldal: Mennyit segítettek? Akár anyagilag, akár mondjuk ötletekkel, tanácsokkal, az adott országban élő ismerősök megkeresésével, pakolással, kikísértek-e a reptérre, stb?
"Nem is zárkóztak el attól, hogy "majd egyszer", de úgy gondolták, hogy ráérek a 20-as éveim második felében (na, én ezt nagyon nem így gondolom)."
Egyrészt felnőtt vagy, ergo hiába "zárkóznak el" - (nem is értem, ezzel mire gondolsz) - ha akarsz, mész, akkor, amikor akarsz.
Másrészt azt sem értem, hogy miért nem mondtad meg jó előre, hogy mikor tervezed.
Testvérem költözött külföldre, de mind jóelőre tudtuk, melyik állásra akar pályázni, és amikor behívták és sikerült a felvételi, akkor már nyilvánvaló volt, hogy megy.
Engem szinte küldeni akartak, de végül visszatáncikáltam mert tudom mennyire nem tudtam volna megállni a helyem abban a közegben.
Végül tavaly nyáron kimentem dolgozni, de csak a nyár végéig voltam ott. Hát mit is mondjak, én örülök hogy nem hosszútávra mentem mint ahogy szüleim készitettek,
Normális szülő, aki a jót akarja neked és hogy boldogulhass minnél könnyebben, az enged és megérti.
Én pl sosem fogom megérteni azt a szülői gondolkodást aki nem engedi a gyermekét még 30 évesen sem!
Engem az apám érzelmileg zsarolgat, meg olyanokkal fenyegetőzik, hogy ha elmegyek ő meghal, stb. Hát mindenesetre jövőre költözök, akkor már pont 22 leszek, szóval sok beleszólása nem lesz a dologba.
21/L
Nálam ez eléggé aktuális, ugyanis augusztusban megyek külföldre (egyelőre csak egy év van tervben, utána kiderül)
Anyum teljesen kiborult... (pedig már 6 éve 200 km-re lakom. Hát most még vagy 10-szer ekkora lesz a távolság) Azt mantrázza,hogy őt mindenki csak elhagyja, meg ő majd nem vehet részt az unokái életében. És így tovább a sor...
Úgy gondolom,hogy majd megbékél.
27N
Anyám elfogadta, sőt, támogatta a kijelentésemet.
Párom viszont nagyon nem akarja elfogadni. Ő maradna, mert szerinte neki biztos helye van (de mi biztos ma már itthon). Én még nem mondtam fel, de nagyon érlelődik a dolog. Addig is gyűjtök legalább. Nyár vége felé tervezem, de előtte puhítgatom a rokont, hogy lehessek a közelükben egy darabig.
Már nagyon szeretnék kinn lenni, de a párom szinte zsarol. :( Angliába mennék, vidékre elsősorban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!