Barátnőm féltékeny az exfeleségemre. Érthető a reakció? Min változtassak?
Leírom hosszabban, hogy érthető legyen; van egy 3 éves közös kisfiúnk, akit közösen nevelünk az exemmel. Nem volt kérdés, hogy kiveszem a gyereknevelésből a részem, mert mindkettőnknek a gyerek az első, ez ki van mondva nyíltan, barátnőm előtt is. Ebből adódóan elkerülhetetlen, hogy heti többször találkozzak az exfeleségemmel. Rugalmas a munkabeosztásom, lényegében én döntöm el, hogy mikor dolgozok, emiatt napközben (mint pl most is) sokszor teljesen ráérek egy pár órára, ilyen esetben előfordul, hogy átmegyek exemékhez, hogy láthassam a gyerekem. Barátnőm dolgozik reggel 8-tól 16.30-ig, úgyhogy napközben inkább a gyerekkel lennék, ha van szabadidőm, mint egyedül. Ilyenkor van az, hogy vagy átviszem magamhoz a fiúnkat, vagy ha csak 1-2 órám van, akkor beugrok az exemékhez, mert ilyen rövid időre nincs értelme hazacipelni a gyereket, majd aztán vissza hozzájuk, főleg mert csak maga az autóút kb 45 perc oda-vissza. Barátnőmmel együtt élek, és neki azzal nincs problémája, ha a gyerek nálunk van, mert nagyon szereti őt. Az viszont kicsit sem tetszik neki, ha én átmegyek az exfeleségemhez, hiába mondom neki, hogy nem az ex miatt megyek, hanem a gyerek miatt. Levezettem már barátnőmnek, hogy semmi értelme oda-vissza rángatni a gyereket, ha nem tudom hosszabb időre hazavinni (több órára), mert aztán dolgoznom kell megint és nincs ki figyeljen rá. A jelenlegi munkabeosztásomnál kívánni se tudnék jobbat, mert mindennap tudok foglalkozni pár órát a gyerekemmel, viszont a hétköznap estéim teljes mértékben a barátnőmmel töltöm. Ha napközben csak pár órám van szabadon, akkor viszont nem szeretnék pluszban autókázni (ami nem mellesleg pénz is), vagy esetleg nem a fiammal tölteni az időm, azért, hogy a barátnőm ne féltékenykedjen alaptalanul. Az tény, hogy normális a viszony köztem és az exem között - különben nem tudnám megengedni magamnak, hogy átjárjak hozzájuk -, ugyanis váláskor megbeszéltük, hogy félretesszük a személyes sérelmeinket és a gyerek harmonikus nevelése lesz mindig az első. Én ebbe semmi többet nem látok bele, mint egy intelligens, felnőttek közötti megállapodás. Ami volt, elmúlt, szimplán csak egy konfliktusmentes kapcsolatot, ezáltal pedig egy stresszmentes környezetet szeretnénk teremteni a gyerekünknek, erről szól ez a történet. Eközben viszont a barátnőmet sem szeretném megbántani, mert iránta vannak érzelmeim, de a fiam nevelése lesz mindig a legfontosabb.
Ebben az esetben min tudnék változtatni, hogy mindenkinek jó/jobb legyen?
válasza:
válasza: válasza:Min változtass?
1. Ne menj oda az exedhez minden adandó alkalommal. Szabadidődet néha arra is használhatnád, hogy valami meglepetéssel készülj a szerelmednek.
Vagy egyszerűen legyen valami más is , ami leköt.
2. Ha már odamentél és a gyerekért tetted, akkor vidd el a gyereket fagyizni, sétálni, akárhová, ne üljetek a lakásban és ne add meg állandóan az exednek az esélyt arra, hogy veled legyen és bármibe is reménykedjen.
3. Használd ki jobban azokat az alkalmakat, amikor apás hétvége van, olyankorra tervezz nagyon érdekes és jó programot a gyereknek és a szerelmednek, azokat az alkalmakat maxoljátok ki tehát!
4. Mutasd ki másképp is a gyerek iránti szereteted! Menj el szülői értekezletre! Hívd fel néha telefonon! Ha beteg, vidd te orvoshoz (ha az anyuka nem ér rá), vidd el valami szép nyaralásra, stb.
válasza:Gratulálok nektek, szerintem példásan viselkedtek elvált szülőként.
Én is azt látom, hogy a barátnőd kezeli rosszul a helyzetet. Ülj le vele sokadszor is és beszéljétek át, biztosítsd afelől, hogy nem kavarsz az exeddel.
3 éves a kisfiú, most kell neki az apukája.
Majd ha isibe megy és lesz sok szakkör, edzés nem tudsz majd ennyit menni hozzá, max hozod-viszed a programokra és minden második hétvége lesz a tiéd..
Most kell kihasználnod az időt, jól csinálod, ebből be engedj.
Max annyit, hogy akkor nem az exednél ülsz be kávézni, hanem elviszed a gyereket a cukrászdába, parkba, játszótérre…
De amúgy szerintem ne a barátnőd szabja meg mit és hol csináltok együtt. Inkább örüljön, hogy meg tudod oldani akkor amikor ő dolgozik, így az ő szabadidejében csak vele tudsz foglalkozni. Tudta hogy van gyereked, és ő lesz is mindig!
válasza:Na ezért nem kell az ilyen agyhalott pcsáknak összejönni gyerekes férfival. Egy szülőnek MINDIG a gyereke lesz az első életében. Pont.
Természetesen ez nem a majomszeretetet jelenti meg azt, hogy 30 évesen is eltartja, de itt egy kisgyerekről beszélünk, akinek igenis fontos az apa is az életében és igen, ha már elváltak, dicséretes, ha arra törekszenek, hogy ő is minél többet lehessen a kicsivel, ne csak 1-2 hetente benézzen.
Ráadásul bármikor fordulhat a kocka és kerülhet a gyerek az apához is. Akkor majd milyen hisztériás rohamot fog kapni a kedves barátnő, mikor napi szinten lesz jelen egy kisgyerek az életében és ezzel együtt nyilván az anyját is többet kell látnia (mert el fogja vinni, fog telefonálni stb)?
válasza: válasza:#54 köszönjük szépen a gratulációt! Igyekszem a legjobbat kihozni az adott helyzetből, csak nagyon nehéz mindkét oldalnak megfelelni.
#56 ettől nem kell tartanod, mert semmi nincs köztünk. Nem is lesz már, mert a múltat lezártuk.
válasza: válasza:#55: nem értek egyet. Mindig a gyereke lesz az első. Szerintem nem biztos, és nem is kell. Ez esetleg társadalmi elvárás, szokás, vagy a te elvárásod. Szerintem nem muszáj örökké alárendelődni egy embernek mindig a szülőszerepnek.
Ha az apánál lesz és az anya becsönget, érte jön, elviszi stb. Igen, vagy akár ott is maradhat. Ahogy az exférj most nála. Össze is barátkozhatnak az asszonyok (is). Például.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!