Miért lehet az, hogy a gyerekkel úgy megyek le játszótérre mint aki kivégzésre megy, a párommal meg úgy megyek el bulizni mint akinek ez lenne csak az élete?

"Ezt az anya-gyerek "ködöt" meghatottságot talán akkor éreztem csak mikor megszületett, meg mikor 3 hetes korában mikor mondtam neki szeretlek, azt sem tudtam érti e a szót, a nyelvet, vagy bármit es a szeretlekre csupán egy hatalmas mosolyt kaptam és örönteli kapálózást, es megbizsergett a szivem is hogy ÉRTI azt, ha azt mondom neki szeretlek!

Es sorolhatnám az ilyen pillanatokat. Amik csak pillanatok es nem több."

Szerintem az utolsó mondatban nagyon fontos dolgot írsz, hogy csak pillanatokról van szó, és nem több. Az alapján, amit írtál benenm felmerül a kérdés, hogy ki tudott alakulni megfelelő kötődés benned a gyereked iránt? Ezt hátráltathatja sok minden, akár a saját a gyerekkorodból is, vagy ha például a szülésnél vagy szülés után problémák voltak (pl. szülés utáni depresszió). Szerintem keress fel ezzel pszichológust/pszichoterapeutát. Ez nemcsak Neked rossz hosszútávon, hanem a gyerekednek is. Ne félj, ha jó a szakember, nem fog ítélkezni feletted. Ha mégis, akkor hagyd ott és keress másikat.

Ez mindig így volt vagy mostanában lett ilyen?

Csak mert jelenleg elég súlyos depresszióval küzdök. Amióta megszületett a fiam (és ennek már 11 éve!), csak anya voltam, meg dolgozó nő. Munkahelyen dolgozom, otthon a háztartásban, hazajöttem, állandóak csak a gyerek. A férjemmel alig volt kettesben eltöltött időnk. Meg is sínylette elég rendesen a házasságunk. És bármennyire is szeretem a gyerekemet és az életemet is odaadnám érte, mégis sajnos sokszor érzem úgy, hogy nem okoz örömet az anyaság. Mert sajnos azt a világot éljük, ahol olyan anyának kell lennünk, akinek csak a gyereke létezik, meg a háztartás, a munkahely, mert kell a pénz és sokan félünk kimondani, hogy bár magunknak szültünk, mégis olykor igen is nagyon nagy szükségünk van, hogy segítsenek nekünk, hogy életünk is legyen a gyerekünkön túl. Hogy igen is vállalja a nagyszülő, a nagynéni, nagybácsi, hogy ne csak anyukák-apukák legyünk, hanem nők-férfiak, feleségek-férjek.

22es véleményét maximálisan osztom. Milyen egy álszent világban élünk, te jó isten. Hihetetlen, sok véranya, aki erre tette fel az életét, hogy szüljön, aztán mikor rájött, hogy nem is olyan rózsaszín minden, mint amilyennek instán tűnik, agresszív, ítélkező módon skandálja minden létező fórumon, hogy micsoda dolog ha nem élvezed minden másodpercét az anyaságnak... De attól nem lesz igaz, csak mondom.

Semmi sem fekete, vagy fehér.

Hányinger, komolyan mondom.

"igen is vállalja a nagyszülő, a nagynéni, nagybácsi, hogy ne csak anyukák-apukák legyünk, hanem nők-férfiak, feleségek-férjek"

Ők meg igenis legyenek nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, is, ne csak nők-férfiak, vagyis legyen közvetlen kapcsolatuk is a gyerekkel, mert pont az teszi őket nagyszülővé, nagybácsivá, stb.

Ez minden de minden érintettnek a hasznára lehet egy normális családban, nem arról szól, hogy a szülő át akarja passzolni a gyereket másvalakire.

"Az, hogy a nagy szerelmed semmit nem segít a teendőkben, ennél jóval nagyobb probléma, de ezt nyilvánvalóan nem vagy hajlandó meglátni."

Ott a pont!

Aki annyira nem akar, azzal nem kell foglalkozni, továbbra sem róluk van szó.

De sok olyan rokon is akad sok családban, akiknek a helyzetét a szülők nehezítik meg azzal, hogy mindent ők akarnak csinálni a gyerek körül, mert azt hiszik, hogy ők mindent jobban tudnak - és ezzel nem csak az adott rokonnal szúrnak ki, mert elzárják őt attól, hogy nagyszülő, nagybácsi, stb. lehessen, meg saját magukkal, mert így sokkal több dolguk van nekik maguknak, mint ha megosztanák a feladatokat egymás között, hanem főleg a gyerekkel is, akit elzárnak a rokonaitól, akiktől pedig rengeteg szeretetet kaphatna, és akiktől, meg akik segítségével, akik kapcsán rengeteget tanulhatna mindenféle dolgokról, pl. arról, hogy anya így szokta, izé néni meg máshogy, és jé, úgy is lehet élni - amitől sokkal nyitottabb, elfogadóbb, stb. lehetne a gyerek, mire megnő.

Nézd, nem mindenkinek való ez. Nekem sem való a gyerek, pont ugyanezt érezném, nyűg, idegesítő, gyerekes, nem érdekes, fárasztó, idegőrlő.

Értem, hogy másnak meg öröm, de ha te nem ilyen vagy, akkor minek kellett a gyerek?

Belegondoltál, hogy való-e neked? Őszintén.