Miért lehet az, hogy a gyerekkel úgy megyek le játszótérre mint aki kivégzésre megy, a párommal meg úgy megyek el bulizni mint akinek ez lenne csak az élete?
Holott nem is voltam bulizós mindig inkább komoly kaocsolatokat életet akartam.
Ez ma is így van. Nem a partyzás érdekel.
De a gyerekkel valahogy vánszorogva nyűgölődve megyek programra, a párommal.meg örömmel izgatottan valahova. Miért lehet ez?
21 annyit érzek hogy nekem a gyerekorogramok munka.
Felügyelet, odafigyelés, logisztika, időütemezés, étkezessel is kompatibilis legyen, cipofuzore orrfujásra megfelelo folyadékbevitelre figyelés, süticsinálós agyzsibbasztás, amator passzolos foci oda vissza mint a fogyatékosoknál, és mindez mellett nem látom magát a gyerekem, az örömet, azt az anya-gyerek ködöt, a romantikát, a meghatottságot, a fentiek kivesznek belòlem mindent, leamortizálnak, leszívnak, egy folyamatos készenkéti állapot az egész, nem csupán fizikai hanem mentálisan is egy erőteljes igénybevétel.
Míg buliban azt se kell tudnom jóformán hol vagyok, nem kell lesnem az órát, meg nem kell a táplálkozásra se figyelnem, semmire, csak a páromra.
Ezt az anya-gyerek "ködöt" meghatottságot talán akkor éreztem csak mikor megszületett, meg mikor 3 hetes korában mikor mondtam neki szeretlek, azt sem tudtam érti e a szót, a nyelvet, vagy bármit es a szeretlekre csupán egy hatalmas mosolyt kaptam és örönteli kapálózást, es megbizsergett a szivem is hogy ÉRTI azt, ha azt mondom neki szeretlek!
Es sorolhatnám az ilyen pillanatokat. Amik csak pillanatok es nem több.
Akik mindjárt csak neked estek, hogy szégyellheted, hogy írsz a saját gyerekedről, stb., életükben nem töltöttek még együtt egyetlen napot se egy gyerekkel, biztosra veheted, ne is foglalkozz velük!
Szerintem az a bajod, hogy minden csak rád hárul, és természetes, hogy egy embernek minden túl sok, nagyon fárasztó, főleg hosszú távon, hiszen a gyerekes programok mellett még ott van a háztartás is, meg mindenféle ügyintézések, stb.
Szervezd be a többieket is, hogy ők is vigyék a gyereket minél többször gyerekprogramra (játszótérre, a másik szobába legózni, stb.), ne mindig csak a te feladatod legyen: az apja, a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, aki csak szóba jöhet. Te meg olyasmiket szervezz neki főleg, amiket te is szeretsz: akkor vidd te a játszótérre, ha te is szeretsz hintázni meg homokozni - és hintázz meg homokozz is! Aki meg szereti az ugrálóvárat, az vigye oda.
Én azért utáltam a játszótereket , mert minden anyuka játszotta a tökéletest.
Senkivel se tudtam sose normálisan beszélgetni. Jelenleg az óvodás gyerekemet az iskolás viszi játszani, van is lelkiismeret furdalásom rendesen , de egyáltalán nem hiányzik a rengeteg színészkedés.
Biztos nálad is ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!