Urakhoz írom a kérdést. Ha azt sejtenéd, hogy a gyermek, akit elvileg a tiéd, nem tőled van, készíttetnél DNS-vizsgálatot?

"Ne gyerekezzetek, ennek az erkölcsi oldala a lényeg."

Azért gyerekezünk, mert a képzelt szituációban van egy gyerek. Te meg ebben a szituációban elsősorban egy APA vagy, nem pedig egy tenyészbika, akinek sérültek a jogai. Az a kardinális kérdés, hogy ezek után a gyerekhez hogyan állsz. Elvégre megcsalhatott a gyerek előtt vagy gyerek után is.

Persze.

Az hogy a sajat gyerekemet nevelem e az egesz eletemre kihat.

Ha nem a sajatome attol meg szerethetem es nevelhetem, de jo tudni hogy a verem e vagy sem.

Ez nem olyan hogy a a nőm azt mondja o fozte azetelt kozben mase de azert megeszem az egyszeri elmulik. De egy sajat veredbol szarmazo ember lenynel mar teljesen mas a szitu:DDD

Nöként az ilyen lépés annyit jelentene, hogy a kapcsolatunkban nincs bizalom, ezért erre csak az a válasz lehetséges, hogy beadom a válókeresetet.

Ha a párom prostinak néz, akkor semmi keresnivalója többé az életemben.

És nem azért, lenne problémás, mert "rejtegetnivalóm van", hanem éppen ellenkezöleg, mert még soha életemben nem léptem félre egyetlen kapcsolatban sem, mindig teljesen nyílt kártyákkal játszottam. Ha ennek ellenére feltételezi rólam a másik, hogy nem mondok igazat, akkor ö nem az, akinek gondoltam.

Ugyanis szerintem a párkapcsolat a két fél közti feltétlen bizalomra kell, hogy alapuljon, ahol ez nincs meg, ott nincs kapcsolat.

52#ebben a helyzetben baromira nem vagyok apa, egy férfi vagyok, egy ember egy kapcsolatban, akit a legaljasabb módon vertek át.

Tessék akkor menni ahhoz, aki apa.

Annak is gratulálok, aki ilyen hazugság után, 30 évig naponta a párja szemébe meg tükörbe tud nézni, anélkül h leköpné magát.

Lehet megcsalni is, de ha 3pp gyereket tervezel, és kicsit is tiszteled a másik embert, húzol gumit.

Bármit mondtok, sokan gyerek n3lkül se választják az örökbefogadást, mert nem ugyan az. Csak nagyon kevesen, de ott is a pár együtt dönt erről.

Én a gyerek szemszögéből írok.

Az apámnak az volt a gyagyája, hogy az anyám megcsalta, és nem is az ő gyereke vagyok. Amikor kisebb voltam, még csak... mondhatni viccelődött vele, néha hosszabb időre elfelejtette, aztán amikor tizennégy éves voltam, elkezdte az asztalt verni a tesztért.

Átverve, elárulva éreztem magam; Ennyire nem jelentek neki semmit? Csak a génjei meghosszabbításai számítanak neki, és nem én, mint önálló individiuum? Simán, felszabadultan eldobna?

A slusszpoén mellé, hogy egyforma az arcformánk, az orrunk és ugyanolyan sz@rok az ínszalagjaink és a fogsorunk. Utcán is állított meg általános iskolás osztálytársa, hogy nem-e az XY gyereke vagyok véletlenül, mert annyira hasonlítok rá.

Az egész arról szólt, hogy nem akart, nem szeretett, nem akart se időt, se energiát, se figyelmet, se pénzt fordítani rám, és elkeseredetten kereste a kibúvót.

Itt jó páran el vannak tévedve:

Ha kiderülne, hogy másé a gyerek, akkor vagy maradnak együtt, ahogy korábban is, vagy ha az anyát elküldi (vagy az öt), akkor a gyerek minden esetben az anyánál marad, márcsak azért, is, mert ha a nö közli, egy illegálisan elvégzett DNS teszt miatt akar válni töle a férfi, akkor kérheti egyrészt a teszt hivatalos megismétlését, ettöl az férfinek nincs joga a gyereket magához venni, maximum láthatási jogot kaphat, másrészt meg a férfit megbüntetik a gyerek személyiségi jogainak megsértése miatt, és már csak emiatt sem kaphatja meg a gyereket.

#58 Itt van akkor az a felfogásbeli összeférhetetlenség, ami kizárja, hogy egyetérthessünk.

Nekem az örökbefogadás is ugyanolyan, mintha saját lenne.

Nehezen is értelmezhető számomra, miért mindenki sajátot akar, mikor annyi gyerek van, aki otthonra vágyik. A nők mániáját se értem arról, hogy miért annyira elengedhetetlen, hogy X hónapig a hasában legyen, aztán üvöltve, vérezve, órákon át kínok között vergődve kitolja magából, de a férfiak részéről még abszurdabb, nem lehet még ilyen gyenge érvekkel se takarózni.