Urakhoz írom a kérdést. Ha azt sejtenéd, hogy a gyermek, akit elvileg a tiéd, nem tőled van, készíttetnél DNS-vizsgálatot?

10# ja, hogy csak cirkusz ne legyen:-o? Van ez a férfitípus, az ilyentől mentsen meg minden nőt az Isten.

Ha egyezést mutat a sunyin végzett teszt és kiderül, hogy megcsináltattad annak mi lenne az eredménye szerinted? Nem egy cirkusz lenne, hanem nagy valószínűséggel ott és akkor vége mindennek.

#11, mondjuk talán lenne annyi eszem, hogy ne derüljön ki...

De rendben, játsszunk el a gondolattal, hogy a te egyenesgerincű hozzáállásodnak mi lenne az eredménye;

-Szívem, azt gondolom, hogy félrekúrtál és a gyerek sem tőlem van. Csináltathatnánk apasági tesztet? -the husband asked calmly.

Szerinted erre 10-ből 9 nő milyen választ adna? Pláne akkor, hogyha alaptalanul vádolod meg.

Ha bevállaltam a szülőszerepet, és születésétől fogva a saját gyerekemnek gondoltam, akkor nem mindegy, hogy kitől van?

Az ide írogatóknak kilenc hónapnyi lelkes várakozás és az utána jövő közösen töltött hetek, hónapok, évek ennyire nulla értékkel bírnak? Még mindig érzed, hogy majd lerohad a vállad, mert tegnap este azon aludt el, és nem mertél megmozdulni, nehogy felriadjon, és újra üvölteni kezdjen, aztán egyik pillanatról a másikra már csak egy senkiházi krva fattya lesz, akit te nem tartasz el és tűrsz meg?

Aki ezen a szinten van, jobb is, ha kiderül, hogy nem szaporodott.

Miből sejteném, hogy nem az enyém a gyerek? Kósza pletykáknak, vagy hogy nem úgy áll a füle, mint nekem, nem ülnék föl.

De ha olyan adatok merülnének föl, amik megalapozzák az erős gyanút, akkor először a feleségemet vonnám kérdőre. Ha bevallaná, hogy abban az időben mással is volt, tehát LEHETETT mástól a gyerek, akkor pedig igen, elvégeztetném, és a feleségem is tudna erről.