Hogy dolgozzam fel azt a tényt, hogy a húgom egy 4 hónapos kapcsolatban menyasszony lett?
Ez az első igazi kapcsolata, a pasi 45 körüli (tesóm 23). Mindig hangoztatta, hogy ő nem hisz a szerelemben, neki nem kell párkapcsolat, ő sosem fog megházasodni, családot alapítani. Most pedig júniusban Santorinin esküvőt tartanak...
Örülök a boldogságának, de közben nagyon fáj is.
Mi a párommal 13 éve együtt vagyunk, 26 évesek vagyunk. Fiatalon lettünk egy pár, ott nem játszott az, hogy 1-2 éven belül eljegyzés érthető okokból. 21 évesek voltunk, amikor lakást kaptam, és összeköltöztünk és én azóta várom a nagy kérdést. Ezt a párom is tudja, de ha szóba jön a téma, mindig azt mondja, hogy addig nem kér meg, amíg beszélek róla, mert akkor nem meglepetés. De pl. most elkezdett egy Msc-t levelezőn szeptemberben, és mondta, hogy amíg azt csinálja, biztos nem lesz itt esküvő (2 éves képzés...). Szóval azt érzem, hogy ő nem is akar engem elvenni és ezek neki csak kifogások. Minden nyaraláson, születésnapon, karácsonyon ebben reménykedek, de semmi. Pedig tudja jól, hogy én akár már 21 éves korunkban is boldogan hozzámentem volna, akár két tanú előtt.
Ezért is fáj, hogy a húgom egyáltalán nem is vágyott erre, nem vonzza a családos élet egyáltalán, mégis ott virít a gyémántgyűrű az ujján. Ráadásul tegnap is ott voltak ők is a családi ebéden, mutatta a gyűrűjét és mondta, hogy próbáljam fel nyugodtan, ahogy elnézi, nálunk úgysem mostanában kerül ilyen elő (előtte mondta a párom, hogy amíg ő csinálja a sulit, ne számítson a család újabb eljegyzésre).
Tudom, hogy a testvérem ezt viccnek szánta, de rettenetesen rosszul esett.
És nekem tényleg nincsenek nagy vágyaim, nem kell a Tiffany gyűrű, meg külföldi esküvő, semmi ilyesmi. Attól is a legboldogabb ember lennék, ha szűk körben összeházasodnánk, és utána vacsoráznánk egyet valahol.
Leszek én a tesód ügyvédje.😌
22 vagyok, nyáron, 21 évesen házasodtam meg a 23 éves férjemmel.
16 voltam ő pedig 19 mikor összejöttünk. Távkapcsolatban éltünk, érettségi után leköltöztem hozzá. Tavaly nyáron önerőből házat vettünk, és elkezdtük az egyetemet szeptember óta.
A nővérem 26 éves. 7 éve van együtt a kedvesével. Ő igaz, már 4 éve megkérte a kezét, de esküvő nem volt... Mennyivel lenne ez jobb?
Az esküvőn ő is azért tette a megjegyzéseket... Pedig csak egy 30 fős kisebb lagzink volt. De imádtam.
Beszélj a kedveseddel, hogy neked ez fáj, ez rosszul esik... Rám mindenki mosolyog az egyetemen, hogy na a feleség.. (ráadásul egy szakon tanulok a férjemmel..)
Semmi értelme húzni-halasztani. 13 év után ha ennyire nem biztos benned, akkor kalap-kabát. Ennyi.
Azoknak akik szerint ez csak egy papír: akkor te miért nem mered aláírni ha csak egy papír?🤭
Kérdező, feketén-fehéren látod a különbséget a húgod párja és a magadé között. Annak a másik férfinak kell a húgod. A te párod meg elvan és lesz is a világ végezetéig a nagy kényelmes semmiben.
Más férfiaktól kapsz olyan visszajelzést, hogy vonzó nő vagy, hogy értékes ember vagy? Ha igen, akkor nem kéne várnod a távoli jövőben TALÁN bekövetkező lánykérésre.
Ilyen szintű rágörcsölés és egy egyszerű aláírás között nagy a különbség.🤭
Két tanuval összeházasodtunk mielőtt az első gyerek megszületett volna. Benézted.
Es a parod akar egyaltalan hazassagot es gyereket? Az a baj, hogy ezt nem beszeltetek meg, o terel, ahelyett, hogy egyenesen megmondana, hogy mi van.
Semmi nem valtozik nyilvan egy papirtol, de a kerdezonek ez fontos, igy nyilvan olyan embert kell talalni, aki vevo erre. Probalj a paroddal beszelni, de csak azert, mert 13 eve vagytok egyutt, nem kell megszokasbol egyutt lenni, lehetnek mas celjaitok, ami tok oke, csak akkor nem kell huzni egymas idejet.
A hugod kapcsolatat meg nem vennem annyira komolyan, kepzelem mit akarhat egy “ven”faszi egy huszonevestol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!