10 éves unokám kb. 150 centi és kb. 50 kiló. Tény, hogy jó étvágya van, de a lányommal összevesztünk,mert itt sem engedte enni azt, amit szeretett volna.Kinek van igaza? Többi lent:

Akár fogják ezért csúfolni, akár nem, a gyerek husissága probléma, főleg ha mindössze fél év alatt került ebbe az állapotba. Változtatásra szükség van, még ha a ló túloldalára nem is kell átesni.

Talán kicsit túltolja a lányod, de te is olyasmihez ragaszkodsz, amihez nem kéne.

A teljes édességmegvonás szerintem is rosszul sülhet el, de a gyereknek tényleg ahhoz kéne szoknia, hogy az édesség alkalmi dolog. Úgyis szinte néhány hetente van valakinek szülinapja, névnapja, Mikulás, karácsony, gyereknap, amikor jön a szelet torta, süti, csoki. Ezen felül időnként lehet valami, egy jó kis közös cukrászdázás, egy fagyizás, egy csoki. De semmi szükség édességre hetente vagy naponta.

Viszont azt sem tartom jó ötletnek, hogy az alkalmi édességadás a nagymama kiváltsága legyen, és akkor ő kerüljön a jóságos, anya meg a gonosz sanyargató szerepébe.

Ha azt akarod, hogy kaphasson néha édességet az unokád, mondd a lányodnak, hogy ő adjon néha azért neki egy picikét, neked pedig azt engedje meg, hogy ünnepi alkalmakkor az ajándék mellett meglephesd a kislányt egy szelet csokival vagy házi sütivel is. Így mindketten adtok néha, de a mindennapokban mindketten vissza is kell hogy fogjátok magatokat.

Amikor pedig nálad van a gyerek egy teljesen hétköznapi ebéden, ne vegyél csokit. És akkor nem kell azt mondani, hogy nem adhatok mert anyád nem engedi, hanem le lehet zárni annyival, hogy bocsi, nincs itthon semmi édesség.

10 eves 150 cm 50 kg megfelelo

A lanyom 10 eves 140cm es 45kg piszkafa labakkal kerek popsival szerintem vekony kellene neki meg 5kg h normalisan nezzen ki. Most olyan mint egy afrikai ehezo gyerek, olyan vekony a keze laba. Amugy rendesen eszik. Mindent edesseget is.

Egyébként nem kell úgy tenni, mintha 150 centi az olyan húdemagas lenne 10 évesen. Már 10-20 éve is voltak ekkora kislányok, egy jó részük 155-160 cm lett felnőttkorára, a többiek meg kifejezetten magasra nőttek. De simán benne van ez az átlagban.

130 cm mint átlag 10 éves magasság? Ne vicceljünk már, az elsős gyerekek ekkorák manapság, kislányok is. 140 is inkább az alacsonyabb szekció.

Szóval nem, nem a 33 kg-on kell szörnyülködni, az 50 meg bezzeg normál. Max egy felnőtt nőnek vagy minimum idősebb kamaszlánynak, esetleg extrém magas gyereknek. 10 évesen a 40-45 is untig elég lenne ennyi cm-hez, ami nem, baromira nem 33, ne terelj meg ferdíts, kérdező.

Hát az én lányom 9 éves es 33 kg igaz nincs 150 cm kevesebb egy kicsivel így én is soknak gondolom az 50 kgot egy 10 éves gyereknek.

Esetleg süthetnél cukormentesen legközelebb valamit, lehet azt engedné az anyja.

3. válaszoló.

Szerintem te el vagy tévedve ,hogy mi a normál súly.

Voltam súlyos betegség miatt 47 kiló és 163 cm vagyok,csont és bőr voltam.

A gyereked extrém sovány,nem normál testsúlyú.

10 évesen nagyjából olyan magas voltam, mint az unokád, és szintúgy 50 kg körül. Én is teltebb voltam, de akkor még nem voltam túlzottan kövér, csak túlsúlyos. Sokat ettem, szinte már unalmamban is, édességfüggő voltam, szerettem enni, főleg a nagyimnál, tudta mi a kedvencem és azt készítette el. Mindig a legjobbat kínálta, nem lehetett betelni. Nagyon kedves, gondoskodó és szorgalmas asszony volt, telis-tele volt szeretettel. (Nyugodjék békességben)

Az évek alatt egyre testesebb lettem, legfőképpen a hasamon látszott a túlsúly, aránytalanul híztam. Amint jött a pubertáskor, már egyre jobban látszott rajtam, hogy eléggé túlsúlyos vagyok. És az általános iskolai osztálytársaim piszkáltak, mert túlsúlyos voltam, de akkoriban a közösségem sem volt példamutató.

14 évesen 173 cm és 90 kg voltam, ekkor már elhízott, anyagcsere gondozóba is kellett járnom és diétát javasoltak.

Nem tartottam be a diétát, ezért a szüleim (legfőképpen apám) mérges volt, "dagadt malacnak" és "lusta disznónak" hívott. 16 éves koromig jártam orvoshoz. Majd utána már nem voltam hajlandó hallgatni a sértegetését (a professzorként saját magát hívó) orvos undorító szövegét. Fintorgott és kinevetett az alkatom miatt. "Megint semmi javulás, ha így folytatja, cukorbeteg fog lenni! 20 kg-mal több, mint amennyinek kell lenni"- mindezt gúnyos grimasszal.

Többet nem mentem el ezek után, a szüleim szégyellték magukat az orvos jelenlétében, én meg azt szégyelltem, hogy ilyen emberrel kellett egy légtérben tartózkodjak. Hozzáfűzném, hogy a cukoreredményeim mindig normálisak voltak, 4.5-5.0 között (reggel mérve, éhgyomorral).

Végül 18 évesen döntöttem úgy, hogy életmódot váltok, ekkor 190 cm és 112 kg voltam. Nem szeretem azt, amikor mások parancsolnak nekem arról, hogy mikor kellene lefogynom. Az én testem, akkor fogok nekiállni a fogyásnak, amikor én azt szeretném. Nem tartottam magam elhízottnak, mindössze túlsúlyos voltam.

Most, 20 évesen 190 cm és 100 kg vagyok. Nem tervezek többet fogyni, teljesen meg vagyok elégedve önmagammal.

Én úgy gondolom, hogy az unokád nem kövér (persze ezt így látatlanban nem tudhatom), de a leírásod alapján a kislány csak egy kicsit túlsúlyos. Ez idővel változhat, fejlődő szervezet még, nem szabadna mindenféle diétával fenyíteni. Pár év múlva kamaszodik, majd akkor eldöntheti, hogy akar-e diétát, vagy sem. Csak indokolt esetben (ha már tényleg elhízott a gyermek) szabadna diétát elrendelni, de az unokád bőven messze van ettől. De ki tudja, lehet, hogy a magassága miatt nem is lesz túlsúlyos. Hamar feloszlik a súly, ha magasabb lesz (mert egy ilyen korú kislány már most elérte a női minimummagasságot, és ennél még akár 20-30 centit is nőhet). Egyen azt, amit megkíván, édességből mértékletesen és csínján, de ne vonjátok meg! Biztos van kedvenc levese, főétele, gyümölcse, zöldsége, főétele, ami finom és sok benne a tápérték. Nincs nagyobb boldogság egy nagyszülő számára, mint az unoka boldogsága! :)

20f