10 éves unokám kb. 150 centi és kb. 50 kiló. Tény, hogy jó étvágya van, de a lányommal összevesztünk,mert itt sem engedte enni azt, amit szeretett volna.Kinek van igaza? Többi lent:

[link]

Egyébként itt egy táblázat, hogy hány éves gyereknek, hány centihez hány kilónak kellene lennie.

Azért a kérdező unokája még beleesik a normál kategóriába, csak mondom...

Ettől még nem kell csokit csokival zabálnia, mert az sport mellett is iszonyatosan egészségtelen, de azért alkalmanként egy Kinder csoki miatt nem kellene kivágnia anyukának a hisztit, mert akkor felnőtt korában kihasználja, hogy nem ugatnak bele a kajálásába és akkor még irreverzibilisebb lesz a súlykérdés. Ha olykor kap egy 2 dekás Kinder-tojást-persze, ennél nem többet, hangsúlyozom-, akár hétköznap, attól még nem dől össze a világ, ha amúgy meg egészségesen étkezik a sport mellett.

Pl. egy felkapott, 50 kg vasággyal típusú szegedi menő-manó orvosnő is cukros ám, csak úgy mondom... A saját családom példájából is mondom, hogy ha valaki konstans stressz alatt él, bizony vékonyan is lehet ám cukorbeteg.

Szóval a tudatos életmódra szoktatás mellett az se mindegy, milyen az anyuka viszonya a gyerekkel, az anyuka mennyire maximalista,stb. Mert ha szerencsétlen csajt anyuka állandóan baxogatja valami miatt, ott tök mindegy, milyen kimérten táplálkozik, röhögve előjöhet valamilyen durvább endokrin betegség, pl. PCOS, pajzsmirigy-alulműködés, cukorbetegség, inzulinrezisztencia,stb. Dagadtnak se kell lenni hozzá. Mondok jobbat: 16 éves ismerős csaj soha egy percig nem volt kövér,aktív életet él és már most(!!!!) inzulin rezisztens és alulműködő pajzsmiriggyel van megverve.

#71

Igen, az egyes típusú cukorbetegek és az inzulinrezisztensek vékonyak. A kettes típusú cukorbetegekre jellemző az elhízás.

"Szia, mik voltak a tünetek és honnan tudtad, milyen vizsgálatra menj?"

Hullott a hajam. Amúgy aranyos volt a háziorvos, ő küldött mindenhova, hogy derítsük ki, az már nem az ő hibája, hogy nem jöttek rá.

A Synlab honlapján volt egy hajhullás labor, arra mentem el, azon néztek inzulint.

Egyébként az inzulinrezisztencia összefügg az elhízással. Ha súlyosbodik, ebből lesz kettes típusú diabétesz.

A legviccesebb az egészben, hogy mikor mentem a vérvételre, a nővérke kérdezte, mi baj, miért csináltatok vizsgálatot, és mikor elmondtam, végignézett rajtam, és megkérdezte, hogy nem vagyok-e inzulinrezisztens. Mondtam neki, nem hiszem. Magamban arra gondoltam, annyi orvosnál voltam, egynek csak eszébe jutott volna. De nem, egy nővérke ránézésre diagnosztizált.

"Ha a kedves anyuka be tudná tartatni a diétát egész héten a gyerekkel, akkor hétvégén a nagyinál nyugodtan megehetne egy sütit vagy egy csokit"

Látom, nem óhajtod a lényeget látni. A nagyi SE bírálja felül a szülő döntését, pláne ne támadja a szülőt a gyerek előtt. A gyerek meg gyerek: nyilván ahhoz fog húzni aki nem normális ételt adna neki hanem csokikával meg chipsszel etetné. Az anya kiszúrta hogy a baj lesz, most kell megfogni a dolgot mielőtt hájas lesz a gyerek , a nagyi meg nekiáll botrányt csinálni, és nagy ívben tojt rá hogy mit akar a szülő.

Na ez a itt a szitu, ez messze nem a csokika a lényeg: hanem a mama önfejűsködése, meg ahogy intézte az egészet. Ha gondja van azzal amit az anya csinál, beszélje meg NÉGYSZEMKÖZT az anyával. Még valami: a gyerek tudta hogy nincs édesség, de azt is hogy a mama semmibe veszi az anyját, úgyis ad édességet. Magyarán a kislány előadta a maga kis játszmáját, mert nem bír meglenni egy hétig se csoki nélkül (és nem, nem kell a szülőnek édességgel tömni a gyereket ha ilyen nagyanyja van.)

75: Akkor magánlabor, hajhulláspanel?

És a vérkép alapján ki hozta meg a diagnózist?