10 éves unokám kb. 150 centi és kb. 50 kiló. Tény, hogy jó étvágya van, de a lányommal összevesztünk,mert itt sem engedte enni azt, amit szeretett volna.Kinek van igaza? Többi lent:

A gyerek kövér. Ezen nincs mit magyarázni.

Egy lányt sokkal hamarabb el fog kezdeni ez zavarni. A legjobb, amit tehettek érte, az érdekében, hogy odafigyeltek, de nagyon, arra, hogy mit eszik.

Ez az 50 kg még nem vészes (annyira), de innen lesz nyolcadikos korára 85 kg. Hiányzik az?

Neked van igazad, Kérdező. Az unokád tényleg kissé túlsúlyos a korához képest, de a teljes édességmegvonás pont az ellenkező hatást fogja elérni, a kislány ott fogja magába tömni a csokit, ahol az anyja nem látja.

A kontrollmániás lányoddal próbálj meg beszélni. Még a cukorbeteg vagy kórosan elhizott gyerekeknek is adnak diabetikus édességet, hogy ne maradjanak ki szegények teljesen a jóból.

Az meg hogy, "ugy neveli a gyerekét ahogy akarja", "ne szólj bele", stb, azért nem igaz, a gyerek nem a szülő tulajdona. Nagyszülők, nagynéni, nagybácsi, egyéb rokonok pont arra vannak, hogy a gyereknek legyen kihez fordulnia, ha anyukánál vagy apukánál elgurult a gyógyszer. Nekem például kontrollmániás pszichopata volt az "anyám", és senki nem mert segiteni az ilyen ne-szólj-bele szerencsétlenek miatt, keresztanyámat, aki segiteni próbált, szépen bekussoltatták ezzel a szöveggel. Te ne hagyd hogy elhallgattassanak, vagy azt mondják, hogy nincs közöd hozzá. De, van, még törvényben is rögzitve vannak a nagyszülői jogok, és a gyerek nem a szülő tulajdona.

Ha a szerencsétlen lányod nem hallgat rád, akkor meg add oda a gyereknek a csokit akkor, amikor nem látja. Ennyi, heti egy kindercsokitól nem fog elhizni. Szánalmas, hogy szegénynek nem lehet normális gyerekkora, és még a nagyanyjánál heti egyszer se ehetett meg egy süteményt vagy csokit. Felnő, aztán egész nap zabálni fog szegény, mert kimaradt neki gyerekként, és akkor már tényleg kövér lesz.

Azért az is érdekes lenne, hogy egy 10 éves gyerek, aki állítólag mozog, hogy lett 50 kg??

Ott vagy valami egészségügyi probléma van, vagy pedig apa-anya is zabálja a szénhidrátot meg a zsírt, és a gyerek ezt a mintát látja.

11 éves koromig teljesen átlagos, sőt nagyon vékony örökmozgó kislány voltam.

Aztán másodszor lettem bárányhimlős, ami anyagcsere hormon problémát okozott.

persze ez csak 24!éves koromban derült ki, mivel akkoriban csak a cukrot nézték az inzulint nem..

1 év alatt rohamosan kezdtem hízni, és bizony én is alacsony vagyok.

Anyám az a fajta aki amúgy akkor boldog ha eszel, ez az egyetlen öröme. Mikor elkezdtem hízni minden mozgás ellenére, akkor jött a kettőség. Hisztiztek ha nem ettem, hisztiztek ha ettem, amellett folyamat kaptam a "foggyááá le" beszólást a szüleimtől.

Az összes orvos kapásból rávágta zabálok, zúgevő vagyok, biztos folyamat nassolok.. Cukros vagyok biztos.. Ect ect. Holott sosem voltam édesszájú.

Nem tudod milyen ezt mentálisan megélni, se azt milyen mikor az iskolában is piszkálnak, milyen az ha nem néznek úgy rád a srácok.

24 voltam mikor kiderült, hogy pcos vagyok és 26 mikor kiderült, hogy IR-S is vagyok.

Magasvérnyomásos vagyok 12! éves korom óta.

11 éve meg nem nevezett bélgyulladásos. Azóta is küzdők a súlyommal..

Szóval nem. Ne akarj csak azért is a lányodnak ellent mondani, csak, hogy a te lelked megnyugodjon amiért megtömhetted egy kis csokival az unokád.

Anyám detto ugyan ez.. Aki azt hiszi csak mert oda megyünk a gyerekkel akkor nála nem azok a szabályok léteznek mint nálunk. Hát nem.

"mivel akkoriban csak a cukrot nézték az inzulint nem"

Ma sem nézik. Engem is egymásnak küldözgettek az orvosok, végül egy saját zsebből fizetett 60 ezres laborból derült ki, hogy inzulinrezisztens vagyok.

Velem is ugyanez volt, minden orvos a cukrot nézte, az normális... hát akkor jó. Utána magamat hibáztattam, hogy miért nem jutott előbb eszembe. Hát mert nem vagyok orvos.

47#

Ha endokrinológushoz mész akkor az nézi az inzulint.