Ki menyit ad a fizetésetekből a családjának?

70!

De a megtakarítás is elfogyhat ha valami váratlan esemény történik. Nem lehet 20 évre előre tervezni.

Látod, megint csak a kifogás. Váratlan esemény.

Sorolj fel nekem olyan váratlan eseményeket, amikre nem lehet előre készülni!

72!

Kb barmiylen természeti csapás. A partnered lerokkan és 7/24ben ápolásra szorul. A gyerekeddel történik ugyanez. Millió dolog van. 5-6 évre lehet előre tervezni, 20ra nem. Vagy talán neked van 20 évre előre megtakarítva havi több millió, hogy megéljetek belőle l munkanélküliség esetén ugyanezen a színvonalon 20 évig úgy, hogy még a gyereknek is félre teszel belőle egy lakásra valót?

Számos biztosítási forma megoldás az általad felsoroltakra.

De már nagyon elmentünk a végletekbe. A legritkább esetek közé tartozik a természeti csapás és a lerokkanás is. Nem is gondoznám én, mert nem vagyok szakápoló, ez az egyik.

És nem is ez volt a fő kérdés.

Nem feltétlenül kell lakás, én ilyet nem állítottam. De legalább egy kis pénztőke legyen már meg, mi születésétől fogva gyűjtünk neki havi 20 ezret. És meg fogjuk neki adni azt a lehetőséget, hogy piacképes képesítést szerezzen.

És tudod, egyes szülők szerint ezeket a gyerek oldja meg magának. Amivel én nem értek egyet.

De csak egy gyereket vállaltunk pont az előbb taglalt véleményem szerint. Hiába akartunk 10 éve még, amikor házasodtunk, 3-4 gyereket. Változtak az idők.

"De a megtakarítás is elfogyhat ha valami váratlan esemény történik"

Pont ezért nem is kell 3-4 gyereket vállalnia olyanoknak, akiknek nincs akkora vagyon a háta mögött, amit egy nagyobb csapás nem éget fel. Akinek nincs több hitelmentes otthona meg pár milliója, az vállaljon egy gyereket és reménykednek, hogy nem megy tönkre.

14.27-es, rendben, sorolom, amire pl. én nem tudtam felkészülni, de valahol mégis megerősített ez az életút, talán pont ezért vagyok ma talpraesett, a jég hátán is megélő ember:

9 éves koromban meghalt az apám egy balesetben. Anyagilag padlóra kerültünk anyuval (nem, ezen sajnos nem segített apukám életbiztosítása sem, mert arra kevés volt, hogy kitartson a taníttatásomig). A családi házunkon lakáshitel volt, anyunak azt is fizetni kellett, miközben ott maradtam a nyakára eltartottként.

Minden nyáron diákként dolgoztam, hazaadtam minden fillért, amit diákként kerestem, és igen, ennek ellenére sikerült lediplomáznom, mert én nagyon ki akartam törni ebből a helyzetből.

A választott szakmámat viszont elsöpörte a rendszerváltás, a munkahelyem is megszűnt, pályát kellett módosítanom. Kezdhettem mindent szinte a 0-ról.

A férjemmel felvett támogatott lakáshitel szerződésünket a bank a rendszerváltás idején átmódosította, a kamat 20% fölé emelkedett (anno mindenki így járt, csak erről keveset lehet hallani), de a bank "jó fej volt", felajánlották, ha a tartozás felét kifizetjük, elengedik a teljes tartozást. Minden követ megmozgattunk, rokoni kölcsönt is kaptunk, hogy ez sikerüljön, így összejött, de erre sem tudtunk előre felkészülni.

2 gyerekkel elváltam, ezt se terveztem....

Megint padlóra kerültem anyagilag (is), ráadásul sikerült CHF alapú lakáshitellel házat vennem egyedülállóként, azt hiszem ezt nem kell ecsetelnem, mennyire hibás döntés volt részemről, de nem vagyok ezzel egyedül, igen sokan belefutott ebbe a pofonba, viszont ebből is sikerült kimásznom rengeteg munkával.

40+ évesen alapítottam egy céget, ami megért pár mélypontot, fellendülést. Most így közel 60 évesen köszönöm szépen, jól vagyok, van egy 2 szintes tehermentes házam, új autóm, több millió megtakarításom, milliós havi árbevételem és már tudom támogatni a felnőtt gyerekeimet is, bár tény, lakást nem vettem nekik...

Ha végiggondolom ezt az életutat, minden amellett szólt volna, hogy hibás döntés volt gyereket szülni, hiszen nem sok-sok millió megtakarítással a hátunk mögött vállaltuk anno őket, de én mégis úgy gondolom, hogy a legszebb, legjobb döntés volt az életemben, hogy vállaltuk őket, és ami engem igazol, ők is azt mondják felnőtt fejjel is, hogy boldog gyerekkoruk volt.

Lehet közhely, de igaz. Ami nem tör meg, az megerősít. Igen sok nehéz sorsú fiatalt látok magam körül, akik sokkal talpraesettebbek, céltudatosabbak, sikeresebbek, mint azok, akik búra alatt nőttek fel, a szülők mindent a fenekük alá toltak, de természetesen mindkét oldalon vannak kivételek.

Ami viszont biztos, nem feltétlenül az a fiatal lesz az életben boldog, sikeres, aki minden támogatást megkapott a szüleitől és azok között a fiatalok között is van szép számmal talpraesett, sikeres, akit a szülei nem tudtak, vagy nem akartak támogatni.