Ki menyit ad a fizetésetekből a családjának?

Érdekes, hogy ki-miként vélekedik erről. Nagyrészt persze azt látom, hogy sokan elkérik a rezsi ráeső részét, meg az ételpénzt a gyerektől, de én olyan közegbe nőttem fel, mint a 2-es, és nekem ez idegen.

Hisz ha otthon él a gyerek, annak oka van. Ha spórolás pl. saját lakásra, akkor evidens, hogy nem veszek el tőle pénzt, hisz ő sem jókedvéből él a szüleivel 20 felett.

Persze, ez csak arra vonatkozik, akiknél megengedhető, hogy továbbra is "eltartsák" a gyereket. Hisz miben különbözik egy tanuló 16 éves és egy dolgozó 22 éves? Ugyanúgy kötelességeket látnak el, de egy 16 évestől senki se várja el, hogy beleadjon a rezsibe.

5# Igen, mert különbözőek az életviszonyok. Én is abban nőttem fel, hogy soha nem kértek pénzt a szüleim tőlem, sőt, támogattak ahogy tudtak.

Viszont ez sem jó, mert kényelmes a gyereknek.

Én már nem tehetem meg hogy etessem a felnőtt gyerekemet, másfelől eszébe se jutna kiszállni a jóból, ha csak úgy ingyen bérmentve velem laknak.

Ez is az önállósítás része.

Természetesen nem téma hogy ki mennyit eszik meg mi mennyibe kerül. De jó érzés egy szülőnek ha a gyereke a ráeső részt odaadja vagy bevásárol.

Ez minden családban máshogy van. Az viszont nem normális ahol elveszik a "gyerek" összes pénzét.

7-es:

Én ezzel vitatkoznék:

"másfelől eszébe se jutna kiszállni a jóból, ha csak úgy ingyen bérmentve velem laknak."

Szerintem ez korai neveltetés kérdése már. Nem attól függ, hogy valaki le tud-e válni, hogy épp ingyen kapja-e a jót, hanem hogy önállósodni akar-e, mert ezt nevelték belé.

Valóban, miben különbözik a 22 éves a 16 évestől? A 22 éves kb azt csinál, amit akar, a 16 éves meg amit a szülő enged. A 22 éves dolgozik, a 16 éves valószínűleg nem.

Egyébiránt a 16 évestől is elvárható, hogy az extra igényeit maga fizesse -nyilván, ha van miből- a 22 évesnél meg evidens ugyanez.

Anno én a fizetésem egy harmadát adtam anyámnak, aki amúgy egyedülálló anyaként nevelt engem meg a testvéremet. Igen, megtarthattam volna magamnak. Nem, nem volt hozzá pofám. Sosem kérte, mindig magamtól adtam, mert nekem ez is hozza tartozott a felnőtte váláshoz.