Kiborult a sógornőm amiért teherbe estem. Most ezt hogyan kezeljem?
Ott kezdődött a baj, hogy 10 évvel fiatalabb vagyok nála(én 29, ő 39) és teherbe estem szinte "szemre". Ők meg már évek óta próbálkoznak. Persze ezt én eddig még nem tudtam, ezért nagy örömmel közöltem vele a hírt. Lehurrogást kaptam. Teljesen kiakadt, káromodott. "A k... életbe, hogy ők már mióta készülnek a gyerekre, mindent megadnának neki, én meg csak úgy teherbe esek" (mi is terveztük).
Én elsirtam magam és ez sem volt szerinte rendben. Mármint, hogy én bántódtam meg.
Azóta nem beszél velem. Lassan 4 hete.
Nekem kéne rosszul éreznem magam?
Tudom, ha nem jön a baba az egy érzékeny téma és egyfelől megértem, hogy neki ez rosszul esik, de akkor sem reagálnék így. Főleg ha tudtam volna előre, hogy ők évek óta próbálkoznak nem dicsekszem el azzal, hogy ahogy abbahagytuk a védekezést jött is.
Ők valószínűleg direkt nem mondták el senkinek, hogy régóta próbálkoznak, ha nem tudtad.
Ne érezd rosszul magad, érthető, hogy csalódott, hogy nekik nem jön össze, de attól még más hadd eshessen teherbe. Hülyén és arrogánsan viselkedett, intelligens ember ilyenkor tudja kontrollálni magát és nem zúdítja másra a dühét.
Igen, mert szeretném kimagyarázni az egészet. És én sosem bántanék ezzel egy nőt sem (azok után sem, hogy így viselkedett).
Pont ez a tudat miatt szeretném kimagyarázni. Nem dörgöltem az orra alá.
Nem voltunk sosem baráti viszonyban, de eddig összezörrenés sem történt köztünk.
A férjem természetesen nekem ad igazat. Azt leszámítva, hogy szerinte nem volt ez "orr alá dörgölés".
"Én mondjuk nem hiszem, hogy kibuknék. Tudok örülni más örömének. "
Bocs, de ezt azért nem tudhatod. Kitaláltátok, hogy gyereket akartok, első alkalommal terhes lettél. Hiába próbálod, nem tudod magad belerakni egy olyan nő helyzetébe, aki akár már 5-10 éve szeretne terhes lenni.
Én 30 vagyok, sosem voltam terhes. Nem is próbáltam soha terhes lenni, de majd a jövőben szeretnénk babát, azonban van egy nőgyógyászati gondom, aki nagy valószínűséggel meg fogja nehezíteni a dolgot.
Mikor a legjobb barátnőm teherbe esett a második próbálkozós hónapban, akkor amellett, hogy nyilván örültem neki, otthon azért simán elsírtam magam.
Pedig én akkor még gyereket se akartam! Sőt, most is úgy gondolom, hogy ha végül sosem jönne össze, akkor is tudnék boldogan élni és nem lennék megkeseredve. Ennek ellenére még így is elbőgtem magam, hogy más csak szexel egyet és már kész a gyerek.
Akkor mit is várunk attól, aki akár sok éve próbálkozik?
Főleg, ha még kifejezetten ki is emelted, hogy nektek mennyire marhára egyszerű volt.
38-as!
Te is azt írod, hogy örültél, otthon sírtál és nem ráförmedtél a barátnődre!
Én nagyon sajnálom és kívánom, hogy lehessen majd babád!
Nem bántásképp emeltem ki...utólag már tudom, hogy talán kicsit közönséges voltam(?). De azért én ezt a barátnőkkel, többi nővel meg szoktam beszélni, hogy hányadik próbálkozásra, stb.
Ezért gondoltam elújságolni neki, a gondjaikról nem tudtam.
De másrszről meg én is kibukhatnék azon, hogy folyton hangoztatja mennyi jól élnek. (Jobban mint mi). De nem teszem. Még a méreg sem esz miatt, max elgondolkozok azon, hogy de jó nekik, étteremben esznek, szép háuk van, sokat nyaralnak....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!