Van itt olyan, aki kiborult, szétcsúszott vagy idegösszeroppanást kapott a kisgyereke előtt? Hogyan hatott ez a kapcsolatotokra, lett következménye?

A fiam 4 évesen látott szétcsúszni, amikor kifutott a kutyánk a kapun és elütötte egy autó (nem lett baja). Visszamentünk a házba és az ajtóban szétcsúsztam.

Ő először csak nézett, aztán megvigasztalt hogy “semmi baj anya”.

Egy másik alkalommal pedig egy igazán ideges mérges kanapé csapkodás után odajött hozzám és a mágneses rajztábláját hozta, kérdezte: “ha rajzolok egy szivecskét akkor megnyugodsz?”

Úgyhogy a mi esetünkben empatikus volt mindegyik alkalommal és később sem lett ettől rossz álma vagy traumatikus élménye.