Akik 30-40 vagy akár több éves létükre otthon laknak szülőkkel nem szégyellik? Nem érzitek gáznak?

Nem gáz. Illetve nem minden esetben. Én akkor tartom egyedül annak, ami az exemmel volt.

Volt külön lakása, ami üresen állt, sose költözött bele, és ki se adta. 46 éves jelenleg és még mindig az anyjával el a családi házban.

Én ezt nem bírtam. Költözni nem akart itthonrol, állítólag a kutyák miatt, akik nélkül nem tud meglenni... A mi kapcsolatunk is nagyon nagyon rövid volt emiatt. Azóta is otthon van.

Rajottem, hogy neki az alkalmi legyott elég a lakásban, de elkötelezodni sose fog senki mellett. Na ez inkább a gáz.

Ha anyagi okokból vagy segítsegnyujtas miatt el valaki otthon, az más.

Én 18 évesen elköltöztem, mintha egy kő esett volna le a szívemről.

Azt tegyük hozzá hogy itt nem arról volt szó pesten belül valahova máshova mentem, hanem vidéki szar helyről szar munkákkal körülvéve pestre fel ahol jó fizetést tudtam kapni.

Két évvel később már barátnőmmel összeköltöztünk, 5-6 év és meg lesz az önerő lakásra. Soha nem értettem ezeket a problémákat hogy sehogy nem lehet saját lakáshoz jutni, max nem egyedül kell belevágnod.

Én rögtön az egyetem befejezése utáni évben függetlenedtem teljesen tőlük anyagilag és költöztem el végleg, életvitelszerűen a szülővárosomból úgy, hogy szünidőben se tartózkodtam otthon. Én szerettem a függetlenséget.

2020 márciusa óta azonban home officeban vagyok, és úgy döntöttem, egyelőre hazaköltözök ideiglenesen, de azzal nem számoltam, hogy ez akár két évet is jelenthet, ami egyre valószinűbbnek tűnik. Most 27 éves vagyok, és a szüleim házában lakom. Furcsa, nem szeretem, és hiányzik a függetlenség.

Szüleink korában se volt semmijük a fiataloknak! Úgy jöttek össze, hogy volt mindegyiküknek 4 - 5 testvére, és mindenki megházasodott, és közösen, egymást segítve építették fel a házaikat!

De az sem volt ritka - mint az én szüleimnél is - hogy évek alatt építették fel a házukat az ő szüleik segítségével, és addig a fiatalok valamelyikük szüleinél laktak.

Lehettek már a harmincas éveik elején, mire eljutottak a közös élethez! Mégis kitartottak egymás mellett! Nem kellett attól félnie a fiatal férfinek, hogy az asszony összejön egy pénzes Palik Lászlóval vagy Hajdú Péterrel...

Akkoriban még nem volt ilyen gúnynév az otthon lakó férfiakra, hogy "mamahotel"...

Ma már a nők szóban sem állnak egy olyan férfival, aki 30 évesen még otthon lakik... Hiába akarna a férfi nagy családot, hiába vannak tervei, hiába egy jólelkű ember, inkább keresnek egy gazdag, vén farkát, akinek mindene megvan már, és a kis nunusnak csak a lábát kell széttennie, kilőnie egy - két kölköt, máris megvan alapozva az élete...

Örököltem házat. Könnyen találnék nőt! Hiszen, az a pasi, akinek háza van, az hirtelen az "elmegy" kategóriából felugrik az "egész jó" kategóriába a mércén...

Gyakran szoktam szórakozni, hogy azt mondom, anyámmal élek, és akkor a csaj lekoppint vagy max. néha visszaír...

Amikor meg mondom, hogy saját házban élek, érdekes módon egyből meg akarnak ismerni...😂

Úgyhogy, inkább élek egyedül, minthogy ilyen golddiggerekkel - vagyis átlagos magyar nőkkel - éljek együtt!

Amúgy, az a vicces, hogy sok nő is otthon él még 30 fele, de az bezzeg nem baj... Rájuk is ki kéne találni valamilyen kifejezést...😁

Ja, és nem ismerkedem, bocsi...😀