Most ezen tényleg mindenkinek meg kell sértődnie?!

28 vagyok. Van egy 2 évesem és 30 hetes terhes vagyok.

Férjem reggeltől estig dolgozik.

Van két kisebb tesóm, egy 11éves fiú és egy 13éves lány.

Minden évben jönnek hozzánk nyaralni. Anya is dolgozik, így 1 hétre vállalom a felügyeletüket mindig a nyári szünetben.

Ám idén szívem szerint kihagytam volna. Ez a terhességem problémásabb is és a nyar miatt kimerítőbb is. Sokszor a 2 évesemmel nehéz a mindennap.

Férjem mégis bevállalta őket a nevemben, mikor ott voltunk náluk. Majd segítenek nekem alapon.

3 napja jöttek, én eddig bírtam, hazavittem ma őket.

Más sem csináltam, csak pakoltam, kaját adtam, mosogattam, pakoltam, kaját adtam. A 11 éves öcsém többet/többször eszik, még majdnemcsak a duplájánál is többet, mint a 100kg-s férjem, aki fizikai munkát végez. Nekem ez így hó végen anyagilag is sok.

A hugom arra nem képes, a koszos tányért a mosogatóba tegye. 0-24ben szó szerint a telefont nyomja. Semmit nem segített szó szerint.

Én elfáradtam mar az első nap, csodálom eddig bírtam.

Szerdáig aradtak volna elvileg. Nekem nem ment.

Azt most anya őrjöng, mert nem számíthat rám, mit csináljon addig a 2 gyerekkel, míg ő dolgozik.

Férjem kiakadt, mert foggalma sincs mi megy itthon, mert ezek áldott jó gyerekek, milyen vagyok. Persze, mert férjemtől tartanak, mikor itthon van, kisangyalok.

Tényleg en vagyok a szemét, mert megígértem a felügyeletüket, de mégis visszavittem őket?