Édesanyám és én utáljuk apámat. Néha jó kedve van akkor lehet vele beszélni és mindenkinek jó kedve kell, hogy legyen. Ha rossz akkor meg mindenkinek kuss van és nem is lehet mosolyogni. (? )

Akkor féljél tőle továbbra is, megfizeti anyagi javakkal. Ha te ilyen vagy. Pénzért bármit eltűrsz, meg is érdemelsz bármit. Anyukád is. Szabad tanulni, dolgozni, önállónak lenni, és akkor nem kell eltűrni akármit, mert nem vagy rászorulva senkire.

EZ az opció nem merült fel anyukádban?

"Ha rossz akkor meg mindenkinek kuss van és nem is lehet mosolyogni." - Ezt hogy érted?

Ha bátran felvállalnátok magatokat és ő észlelné sokadjára, hogy a hisztije és az ünneprontó viselkedése semmit sem ér, hatástalan, csak magát rekeszti ki a családi jókedvből, akkor előbb-utóbb felhagyna a lelki despotizmussal. Amikor hazamegy, kérdezzétek meg, hogy van, hogy telt a napja, vegyétek körül szeretettel és érdeklődéssel, aám ha elkezd bunkózni, attól határozottan határolódjatok el. Ha meg ordibál és erőszakoskodik, akkor vonjátok meg tőle a figyelmet és tegyetek úgy, mintha ott sem lenne. Meg fogja tapasztalni, hogy elfordultok tőle amikor ilyen.

Sajnos ismerem a problémát. Apád hangulatember.

Próbáltátok már tudatosítani benne, hogy rossz nektek amikor így viselkedik? Hogyan reagált, amikor szembesítettétek azzal, mit csinál?

Amúgy ő kivel szokta megbeszélni a gondjait?

Amíg nem tudatosul benne, hogy a környezetében élőknek rossz az, ha a saját aktuális hangulatát rájuk erőlteti, addig nem fog megváltozni.

Nem is értem,miért nem fordítódott meg az,ha az apudnak van jó kedve,akkor mutassák meg neki a ti rossz kedveteket.

Valóban nehéz eldönteni,egy változtatás kapcsán mit veszítünk és mit nyerünk!

Csak egy példa:egy ismerősünk(nő) pénzt fogadott el az élettársától,főzés,mosás egyéb házimunka elvégzése a saját családi házában.A hölgy végtelenül pedáns,délre ebéd az asztalon.Mindent egyedül csinált mert a lusta férfi egész nap (nyugdíjasok) döglött,tv-t nézett,időre kiült az ebédlő asztalhoz miközben telehugyozta a fűrdőszobát,a szaros kezét sosem mosta meg.

A nő élete pokollá változott aminek az eredménye,hogy egy éven belül csontsovánnyá vált és elfelejtette,hogy aznap evett vagy nem evett.

A lusta társban annyi sem volt,hogy gondoskodjon a nő étkezésének megtörténéséről.Ehelyett egy nap többször elküldte a nőt borért.

Nem is gondolnánk:ami bánt,de nem akarunk tudni róla ugye az is megöl?!